Shakespeare múzsái

Előszó

Miután Isten létrehozta a világot, és az tetszett neki, kis idő múlva úgy döntött, hogy még dolgozik egy kicsit, javít azon, amit elsőre tökéletesnek hitt, és megteremtette a nőt. Legalábbis a keresztény tanítások szerint ilyenformán zajlott a történet. Mindenek ura és teremtője helyesbítette magát! Érdekes kis dolog. Nem véletlenül hangoztatják tehát évszázadok óta gyakran és teljes joggal, hogy Ádám szebb, finomabb, tökéletesebb, a teremtés csodájára is képes társa, a kíváncsi Éva, és annak minden utóda emberi elmével beláthatatlan jelentőséget hordoz magában.
Amennyiben elfogadjuk a tézist, mely szerint a dráma az a műfaj, amelyben a költészet a maga végtelenségében mutatkozhat meg, nem állunk messze az igazságtól, ha úgy hisszük: minden idők egyik legnagyobb poétáját William Shakespeare-nek hívják.
Az a rejtélyes géniusz, akinek darabjait John Shakespeare stratfordi városi tanácsnok William névre keresztelt, kalandos sorsú fiúgyermekének tulajdonítja a világ, olyan színműveket hagyott ránk, melyek a végtelenre nyitottak kaput. A shakespeare-i drámák révén létrejött új szövetségben a költészet szelleme találkozik az emberrel.
A mester az egész világról beszél, azt a végtelen történetet meséli, amit mi írunk, de az Isten lektorál. Mesét az örök bolyongásról a boldogság és kín, a szív és lélek, az ég ragyogó csillagai és a pokol sötétje között. Ő az, aki megmutatja, hogy a mi parányinak és kiismerhetőnek tűnő emberi szívünk pont olyan hatalmas és összetett, mint az univerzum. Bizonyossá teszi műveiben, hogy a világmindenségben kavargó anyag fájdalmas, szenvedés- vagy örömteli harcaiból születik meg az emberiség története, megmutatva, hogy az anyag, a lélek, az idő egy tőről fakad.
Az emberi nem két részre oszlik. A nőknek köszönhetjük azt az energiát, napfényhez hasonló sugárzást, amely minden életforrása, nélkülözhetetlen és folyton létező, még akkor is, ha a sugaraknak néha felhőkön kell áttörniük. Nekik lehetünk hálásak azért, hogy érdemes létezni, miattuk küzdünk, harcolunk, szenvedünk, ők határozzák meg a szabályokat, ők osztják ki a díjakat.
Nők, akiket Shakespeare géniusza teremtett számunkra! A női lélek végtelen univerzum, de egy igazi varázsló képes a világegyetemet is elénk tárni.
Sokan próbálták már csoportosítani a halhatatlan költő által megteremtett női karaktereket. Igyekeznek egymáshoz hasonlítgatni őket, de minek? Minél pontosabb a mérleg, amin méricskélik őket, annál szárazabb, a lényegtől idegenebb eredmény születik. Hagyjuk őket saját lényük szerint csoportosulni, engedjük felragyogni a bennünk kialakult képet, és magunk is rájövünk, mi köti össze ezeket a csodálatos nőalakokat.
Nézzük meg tehát, miként mutatja be Shakespeare drámáiban az emberiség harmonikusabb részét. Képzeljük el, hogy a világ egy csodás, zsúfolásig megtelt színházterem. Még nem húzták el a függönyt, várnunk kell tehát, feszülten, izgatottan. Türelemre biztatjuk magunkat, hiszen ez is hozzá tartozik a csodához. Ki kell érdemelnünk, hogy lelkünk szárnyra kaphasson, hogy felrepítsen minket az ég felé, a végtelenbe, ahová a költészet mutatja az utat. Várjunk nyugodtan, mindjárt kezdetét veszi az égi kirándulás. Vissza