kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
| Kiadó: | Magánkiadás |
|---|---|
| Kiadás helye: | Hódmezővásárhely |
| Kiadás éve: | |
| Kötés típusa: | Fűzött papírkötés |
| Oldalszám: | 154 oldal |
| Sorozatcím: | |
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 12 cm x 19 cm |
| ISBN: | |
| A lenge levegő, a tisztító | |
| A szemem festőt játszott s téged festett | |
| A szép rózsától várunk sarjadékot | |
| Akár én írom sírfölíratod | |
| Akinek volna bája s mégse ront | |
| Amíg egyedül én imádtalak | |
| Amilyen olyan, éppoly vérszopó vagy | |
| Arcán úgy leng a báj, mint amikor még | |
| Az Isten óvjon engem, első szolgád | |
| Az órák, melyek fenkölt fénybe vonták | |
| Az önimádat konca-zsigere | |
| Azt az időt, ha lesz olyan idő | |
| Ám vetemedj a legrosszabbra, vess meg | |
| Belefáradtam, végy öledbe, föld | |
| Csak fitogtassa, aki jóbavan | |
| Csak színedig lát a világ szeme | |
| De mért nem támadsz, mondd, hatalmasabb | |
| De ne búsulj, hiába vet örök | |
| De sokszor láttam, hogy a dicső hajnal | |
| Edződj meg újra, édes szerelem | |
| Elbóbiskolva látlak legtisztábban | |
| Elhagytál. Mondd, hogy elkergettelek | |
| Elszunnyadt, el ám, csóvás Cupido | |
| Emléked, naplód agyam botja már | |
| Eredj csak, kedves! Nem vagyok rád méltó | |
| Esküdözik, hogy hű, a gyönyörű | |
| Falánk Idő, ám rágj oroszlánkörmöt | |
| Fogysz egyre s mégis egyre nőssz, ha van | |
| Gyűlölj, ha tetszik. Ha valaha, most | |
| - Gyűlölöm, - szisszent ajka, bár | |
| Ha ércen, sziklán, földön, tengeren | |
| Ha fejbevág, hogy minden, ami nő | |
| Ha kedved szottyan egyszer s fumigálod | |
| Ha horkol lelked, amiért elfogadsz | |
| Ha látom, hogyan nyüvi az idő | |
| Ha majd a kedvest sujtja, mint ma engem | |
| Ha majd negyven tél vívja homlokod | |
| Ha megkap ősi krónikákban, hősi | |
| Ha nincsen új, ha minden, ami van | |
| Ha óra üt, ha rámszól az idő | |
| Ha rólad írok, óh, hogy kókkadok | |
| Ha számkivetve sorstól-emberektől | |
| Ha szerelmem csak úri kölyök volna | |
| Ha túlélnéd a furcsa-szép napot | |
| Hadd vallom meg, hogy nem lehetünk eggyé | |
| Hát ne hagyd, mígcsak illattá nem értél | |
| Herdálni lelked tékoz-csúfosan | |
| Hitemre, nem a szememmel szeretlek | |
| Hogy bántottál volt, ímmár vígaszom | |
| Hogy is lehetnél boldog, friss, erős, víg | |
| Hogy mért nem ragyog dalom új derűben | |
| Hogy nem szeretlek, hogy' mondhat'd, kegyetlen | |
| Hogy rossz a híred, nem a te hibád | |
| Hogy szűkölködném szóban-ötletekben | |
| Hollószín hajdan nem számított szépnek | |
| Hű szívek frigyét nem bonthatja fel | |
| Így korholám az első ibolyát | |
| Így mentegetem, távozóban tőled | |
| Jaj, igaz, jobbra-balra kódorogtam | |
| Jaj, milyen koldús korcsot szül Muzsám | |
| Jobb rossznak lenni, mint: ha rossznak vélnek | |
| Két szerelem vonz élni kísért félni | |
| Ki hisz majd, fog-e hinni az utókor | |
| Ki mond legtöbbet? Melyikük mond többet | |
| Kiböktem végre, igen, tied ő | |
| Kinek "ifjúság" kinek "bujaság" | |
| Kisgyermek, rontó-pál a szerelem | |
| Kit bölcsője kit bölcsessége bódít | |
| Korántse nap az én hölgyem szeme | |
| Lám, ahogy gondos gazdasszony szalad | |
| Lásd, lásd, midőn a fény fölemeli | |
| Légy okos bakó, ne csigázd agyon | |
| Már úgy nézhetsz rám, mint a késő-őszre | |
| Megfáradt ember, sebten dőlök ágyba | |
| Mennyivel szebb, óh, mily csodás a szépség | |
| Mi van az agyban tinta-toll hatalma | |
| Miből van a lényeg, mi a lényeged | |
| Micsoda szemmel vertél meg, szerelmem | |
| Micsoda tél, hogy elmaradtam tőled | |
| Midőn tűnődve, csöndesen merengve | |
| Míg szánsz és szeretsz, csillagcsók a bélyeg | |
| Mily bűbájossá teszed szégyened | |
| Mily gonddal bíztam, hogyha útra keltem | |
| Mint a mohó, ki éhét szítani | |
| Mint agg szülő, ki örömét leli | |
| Mint habzó hullám, sziklás szirtfokon | |
| Mint hitszegőt feddsz-róssz szerelmemért | |
| Mint holmi kezdő, lámpalázas színész | |
| Minden sor hazud, amit eddig írtam | |
| Mióta távolvagyok tőled, csak | |
| Mit ér nekem, ha sátorhordó volnék | |
| Mit tész szememmel, vágy, te vak bolond | |
| Mondd, mért mondtad, hogy szép lesz az idő | |
| Mondd, nem bánod, hogy özvegyet ríkatsz meg | |
| Muzsika vagy, ha szólsz, óh, mért vagy bús, ha | |
| Muzsikám, valahányszor muzsikálsz | |
| Nagy út, keserves út az én utam | |
| Nagyúr, óh, szívem nagyura, hadd küldöm | |
| Ne bántson soha többé, amit tettél | |
| Ne sirass, ne sírj, hogyha meghalok | |
| Nem csillagokból mondok én jövendőt | |
| Nem éli túl se márvány se királyok | |
| Nem éred meg, Idő, hogy változom | |
| Nem győz meg tükröm, hogy öreg vagyok | |
| Nem úgy vagyok, mint az a múzsa, kit | |
| Nézz csak tükrödbe s mondd csak meg a képnek | |
| Nő-arc, az ős Természet remekmíve | |
| Nyelvén-nyűg múzsám hallgat jámborul | |
| Óh, facér Múzsa, hogyan hozod helyre | |
| Óh, hogy is illenék, hogy zengjelek | |
| Óh, hol vagy, Múzsa, hogy' feledheted | |
| Óh, mért is élne tovább fertő mélyén | |
| Óh, ne kívánd, hogy védelemre keljek | |
| Óh, ne mondjatok bálványimádónak | |
| Óh, nemcsak azt bánt, az fáj, hogy tiéd lett | |
| Óh, perelj értem, Sors asszonyt pereld | |
| Óh, semhogy számonkérjék, mit szeretsz | |
| Óh, sose mondd, hogy hamis volt szívem | |
| Óh, tünde gyermek, kinek rabszolgája | |
| Óh, vajda magad-ura voltál, lelkem | |
| Oly gyakran voltál múzsám, hő fohászom | |
| Ő tette, gálya-verse, sirály-röpte | |
| Ördögtől kaptad ördöngős hatalmad | |
| Pajzánkodsz, bűnbe visz az alkalom | |
| Patvarba, szív, ki szívem nyögeted | |
| Pazarló báj, óh, mért költöd magadra | |
| Rabszolgádnak, mi volna egyéb dolgom | |
| Se félelmeim se pogány sejtelmek | |
| Sohase láttam pirosítót rajtad | |
| Szegény-te, lélek, bűnös testem magja | |
| Szemed szeretem, mert az szán, az tudja | |
| Szemem és szívem késhegyin pöröl | |
| Szemem és szívem szövetségre léptek | |
| Szememben, szép szűz, sose vénülhetsz meg | |
| Szerelem bűn, de gyűlöleted virtus | |
| Szerelmem forróbb, noha szemre lanyhább | |
| Szerelmem hagymáz, mind azért sóvárog | |
| Szégyen, te aki rosszul bánsz magaddal | |
| Szíved csupa szív, él, szívedben él | |
| Szerelmem forróbb, noha szemre lanyhább | |
| Szerelmem hagymáz, mind azért sóvárog | |
| Szégyen, te aki rosszul bánsz magaddal | |
| Szíved csupa szív, él, szívedben él | |
| Szirének könnyét hogy' de hogy' vedeltem | |
| Tavasz volt, mikor elmaradtam tőled | |
| Tavaszi naphoz hasonlítsalak | |
| Te akarod, hogy alakodon aggjon | |
| Tudom, hogy nem köt frígy az én muzsámhoz | |
| Tükrödből tudod, hogyan kopik bájad | |
| Úgy élek én, ha hű vagy is, ahogy | |
| Úgy gondolok rád, mint a lágy cipóra | |
| Úgy vagyok, mint a nábob, akinek | |
| Vagy lelkem, noha te vagy koronája | |
| Van kivel ágyad-vágyad osztanod | |
| Vádolhatsz, méltán: szűk marokkal mértem | |
| Vágy-isten, egyszer elaludt a pöttön | |
| Vedd csak el, szívem, mindenestül szívem | |
| Volna csak húsom-vérem gondolat |
Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.