Shakspere összes színművei I-III.

Előszó

Shakspere élete

Nagy ember életéhez kétféleképen közeledik az író és az olvasó. Mohó kiváncsisággal fürkészik fogyatkozásait, hogy gyöngeségében találhassák ember voltát, velünk való összetartozását annak, akiben csak árnyoldalai révén találhatni rokonságot a közemberekkel. Vagy apró-cseprő adatok révén igyekszünk közelébe lopózni, mint mikor a gyermek kőrül-kőre lépve betipeg a vízbe, s azt hiszi, a tengeren járt.
Az ember apró gyarlóságai nem ronthatják le lángeszének varázsát, s kifejlődése titkát nem ejthetni meg az adatcserkészés kabaláiban. A tudomány megmérte a fény és hang terjedésének sebességét, de vakon áll a rövid út előtt, melyen a gondolat a fejből a karba száll, s azt megmozdítja. Hogyan lehetne hát megismerni azt az útat, amelyen Shakspere képzelete roskatag író-állványa mellől Cyprusba vagy a Nilus partjára száll, a szennyes Londonból Oberon tündérligetébe? A kutatás kiderítheti, hogy Hamletet Hamnet fiának halála után írta, hogy őt siratja Constantia ajkával a János királyban, hogy megholt anyjának állít örök melléket Volumniában, de megmagyarázza-é ez e remekmunkák előállását? Egy vinne lelke lelkéhez közelebb: ha előkerülne Hamlet kézirata, az talán bevilágítana az alkotás munkájába, s mindenesetre új, nagy tárgyat adna a lángész lélektanának. Bár ez sem bizonyos, hiszen Ben Johnson és a drámák első nyomtatója többször elmondták, hogy munkáiban alig volt törlés. A sors megkímélte Shaksperet attól, hogy közvetlen közelébe tolakodhassunk. csak egy magyarázat van helyén, s ez egy évszámmá zsugorodik: 1564 ez, születésének éve. Ez az évszám egy kész milieu. Ez a kor magyarázza mindazt, amin munkáiban a járatlanabb olvasó talán megütközik; író kortársainak dagályos stílje menti szóvirágait; a kor erkölcsei és szokásai teszik természetessé, ami benne itt-ott nyersnek, túlzottnak vagy lehetetlennek tetszik; ez magyarázza nagyságát is, melyet negyedfél század köde sem homályosíthatott el. Vissza