Shvoy Kálmán titkos naplója és emlékirata 1918-1945 (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből:

"1945. Január 8. Ruhástól aludtunk, mert féltünk egy német megrohanástól és erős lövetéstől. Elég jól, de keveset aludtam. Nemcsak én, de mindenki azon érzés hatása alatt állott, hogy az oroszok elhagyják, feladják a várost. Hajnali 1/2 5-kor egy igen erős tüzérségi tűz kezdődött, amely alaposan felizgatta a kedélyeket. A tüzelés majd egész de. tartott s folyton erősbödött. A városba belőnek, még azonban alig kárral... Figyeltük erősen az utcát, hogy van-e mozgás és merre, nem volt semmi, ami arra mutatott volna, hogy kiürítik a várost. Az erős ágyúzás du. 5h-kor megszűnt, azóta csend. Az oroszok visszanyomták a németeket, akik tegnap előbbre jöttek. Csikósné de. azzal a hírrel jött, hogy a városparancsnok és felesége, akik nála laknak, csak ebédet kértek már, mert du. elmennek Sárbogárdra, de pár nap múlva visszajönnek. A németek igen erősek, az ő tartalékaik nem tudtak beérkezni, ezért pár napra kiürítik a várost. Az egész városban a tisztek mindenhonnan elmennek, Büttner, Hajós, Csúcs kanonoktól hirtelen elbúcsúztak s elmentek azzal, hogy pár nap múlva visszajönnek. Du. hirtelen megváltozott a helyzet. A városparancsnok nem utazott el, a tisztek visszajöttek, úgy látszik, a helyi siker s a komáromi előnyomulás okozta mindezt.
Budapesten a parlament, tőzsde orosz kézen. Parancsnok szikratávirata, hogy már nem tarthatja magát soká. - Már az utolsó Duna-hidat is felrobbantották, ami arra mutat, hogy Pestről már nem számítanak a meneküléssel. Budán a Gellérthegy és a Királyi Vár a fő pontjuk. Esztergomtól keletre felfogták a támadást. Bicskénél szétverték a német támadást. Friessner hdsg.-parancsnok forszírozza a felmentő támadást, mert tudja, hogy ha késik, már nem ér célt. A Dunától északra, a Garam-hídfőkből előretörve az oroszok egy nagy támadást indítottak, 20 km szélességben áttörték a frontot s előrenyomultak Köbölkút-Kürt-Bátorkesz-Mócs területéig. Ma már azt jelenti az orosz, hogy Komáromtól északra áll egy falunál, s Érsekújvár s a Nyitra folyó keleti partja előtt állnak. Ez az első eset, hogy két hadsereg egy folyó által elválasztva két paralell, de ellenkező irányban támad, mindegyik egy főváros ellen (Budapest-Pozsony). Az oroszok ezen támadása a B.pest elleni felmentő hdsg. hátába kerül, s csak a Duna van köztük, amelyen bármikor átkelhet. De mindenesetre befolyásolja Friessner felmentő offenzíváját, mert erőket kell a Duna-part védelme és a hátának biztosítása céljából tenni.
Január 9. Nagyon jól aludtam, reggel hallottam, hogy hajnal felé erős tank- és tüzérkötelékek mentek el előttünk a front elé, a ház csak úgy rengett.
Budapest ostroma a végéhez közeledik. A pk. már szikratáviratozott, hogy a segítség siessen, mert már nem bírják soká tartani magukat. A város ég, a katonák nem bírják már ki. A felmentésre irányuló támadás tovább folyik. F[első]galla és Bicske között erős támadás, tekintettel a sürgős szükségre, nincs szünet, éjjel-nappal támadnak, 2 új pc. ho.-t vetettek be. Oroszok minden támadást visszavertek. Nagy pc.- és emberveszteség mindkét oldalon. Németek 400 tankot vesztettek. Dunától északra erős német ellenállás, oroszok 7 km-re állnak Komárom előtt.
Január 10. A Keleti pu. két oldalán és végig a Rákóczi úton erős harc. Ma 1000 háztömböt foglaltak el, 3000 fogoly. Budapest 3/4 része orosz kézen. A városban a harcoló vonal kb. Parlament-Keleti pu.-összekötő vasúti híd vonalában van. Repgépről dobtak le élelmet és lőszert, de sok az oroszokhoz esett. A felmentő operációk 2 nap óta nem tudtak előnyre szert tenni. Bicskénél áll a harc, Esztergomból Szentendre felé némi tért nyertek. Német újra csoportosít, orosz fölénybe került. Sok tank és rohamágyú harca. Dunától északra, Komárom előtt 2 km-re áll az orosz és a várost lövi, ostromolja.
Magyarországon a németek nagy erőfeszítéseket tesznek a b.pesti helyőrség felmentésére, amely még mindig nagyon kétséges. Ha a Duna vonalán állítottak volna fel ilyen erőket, s azt védték volna így, mint most Pestet, nem pusztult volna el Budapest s a Dunántúl." Vissza

Fülszöveg

Shvoy Kálmán horthysta altábornagy és politikus titkos, nem a nyilvánosság számára készült naplójának és emlékiratának közreadásával olyan történeti értéket képviselő anyagot nyújtunk át az olvasónak, amelynek forgatása hozzájárulhat az ellenforradalmi korszak történetének árnyaltabb megismeréséhez. A napló és emlékirat szerzője a jelzett időszakban fontos tisztségeket töltött be, közelről ismerte a korszak vezetőit, bizalmukat bírta. Shvoy Kálmán 1881. február 12-én született Budapesten. 1899-ben fejezte be tanulmányait a Ludovika Akadémián. Végigharcolta az első világháborút, 1918 végén érkezett vissza Szegedre. Itt először a Katonatanács vezetője volt, majd 1919 júniusától a forradalom ellen szervezkedő nemzeti hadsereg vezérkari főnöke. Gyorsan emelkedett beosztásaiban. 1922-ben Budapesten a vezérkari főnök szárnysegéde, majd 1923-tól a honvédfőparancsnok vezérkari főnöke lett. 1926-ban nevezték ki tábornokká. 1930-ban a szegedi vegyesdandár parancsnoki tisztét kapja. 1931-ben altábornagyi rangot. 1934 hozta a törést katonai pályafutásában. Az első világháborúban elesett zsidó katonák emlékművének felavatásánál mondott beszéde miatt nyugállományba helyezték. Ekkor kezdett bekapcsolódni a politikai életbe. 1935 januárjában a kormánypárt szegedi szervezetének elnökévé választották, s még ugyanebben az évben országgyűlési képviselővé. 1936-ban lett a kormánypárt Véderő Bizottságának elnöke, a kormánypárt vezetőségének tagja. Mint politikus először Gömbös híve, aztán csak Gömbös halála akadályozza meg, hogy szembeforduljon politikájával. Részt vesz Imrédy miniszterelnök megbuktatásában a kormánypárt szakadását előidéző disszidens csoport tagjaként. Ettől kezdve szembefordul mind a kormánypárttal, mind az egyre inkább előretörő "fajvédő", jobboldali és nyilas irányzatokkal. Az 1939-es választásokon már a Kisgazdapárt jelöltjeként indul, de nem sikerül bejutnia a parlamentbe, s ettől kezdve kiterjedt politikai hajsza indul ellene. A nyilasok "közismert baloldali kapcsolatai" miatt internálják, internáltként éli át a háború utolsó hónapjait.
Az események részeseként írja le naplójában a Szegeden szervezkedő ellenforradalmat, a fővezérség létrejöttét, "bennfentesként" jellemzi a konszolidálódó ellenforradalmi rendszer vezető figuráit, a kormánypártot, az azon belüli csoportokat és egymás elleni harcukat, a horthysta rendszer igazságszolgáltatási apparátusát, de vázolja a baloldali erők mozgását, szerveződését is. Érdekesen és találóan jellemzi a korszak vezető alakjait, Horthyt, Gömböst, Darányit, Imrédyt és a többieket, hozzájárul a róluk kialakult történeti kép színesebbé válásához.
Mint vérbeli katona, természetesen élénk figyelemmel kíséri a második világháború hadszínterén folytatott küzdelmeket, különösen a keleti front eseményeit. Ezeket rögzíti, sőt térképeken is követi naplójában.
Naplója és emlékirata hozzásegíthet bennünket történelmünk e korszakának emberközelibb értékeléséhez - jóllehet figyelembe kell vennünk a szerző szubjektivitását, ahogy minden emlékirat szerzője esetében számolnunk kell ezzel. Vissza