A Németóra szenvedő főhősének, első személyű elbeszélőjének, a lelkileg megrokkant és - a háború után - fiatalkorúak javító-nevelő intézetébe került Siggi Jepsennek rendőr őrmester apja is csak a kötelességteljesítésben lelte örömét: következetesen végrehajtotta a kapott utasítást, gondoskodott róla, hogy egy festőművész, akit eltiltottak hivatása gyakorlásától, ne festhessen többé. Mindegy, hogy a festő gyermekkori játszópajtása, felnőttkori barátja, mindegy, hogy míg ő konokul, vakon teljesíti a kötelességét, családja széthull, gyermekei elpártolnak tőle, és az is mindegy, hogy vége-e a háborúnak, változott-e a világ, hogy ellenfelévé válik-e legkisebb talán legkedvesebb gyermeke is: számára az elfogadott kötelesség mindhalálig kötelesség, és minden cselekvés helyes, ha kötelességteljesítés az indítéka.
