Silja

Előszó

Részlet a könyvből:

Silja, a fiatal és szép falusi leány körülbelül egy héttel Szent Iván napja után fejezte be életét, akkor, mikor még ifjú volt a nyár. Helyzetéhez képest aránylag tisztességes körülmények között halt meg. Mint apátlan és anyátlan cselédleány rokonokra sem támaszkodhatott; egy darabig idegenek gondozták, de a községi szegénygondozásra mégsem szorult rá. Így a rútságnak ez a különben igazán ártatlan árnyéka sem érte az életét. Kierikka gazdáéknál, ahol ekkor szolgált, a fürdőházban volt egy kis kamara. Itt helyezkedhetett el Silja és ide hordták neki az ételt is. Jogosan szabták szűkre az adagjait, hiszen még azt a keveset sem fogyasztotta el soha teljesen. Ez az emberséges bánásmód nem éppen a Kierikka gazdáék felebaráti szeretetének volt a következménye, hanem sokkal inkább bizonyos hanyag nemtörődömségnek. Különben maga a gazdaság is meglehetősen elhanyagolt állapotban volt. Bizonyára gondoltak Silja hagyatékára is. Ruhaneművel legalább is bőven el volt látva a leány és tudták, hogy természetesen mindene a gondozóra száll. A gazdasszony már azelőtt is szívesen viselte Silja ruháit.
Silja, mint valamikor az apja, rendkívül szerette a rendet és a csinosságot. A nyomoruságos kamrából barátságos kis szobát rendezett be magának. Onnan hallatszott ki aztán erőtlen köhécselése a töredezett ablakon keresztül a gyepes udvarra, ahol Kierikkáék sápadtarcú gyermekei játszadoztak. Ennek a nyárnak elején ez a köhécselés éppen olyan jellemzőn hozzátartozott Kierikkáék udvarához, mint a fű és a virág... Vissza

Fülszöveg

SILJA a finn parasztcsalád története a jelenkori finn irodalom legkiemelkedőbb alkotása. írója, E. Sillanpáá az 1939. évi Nobel-díj nyertese. Nagy regénye finn parasztcsalád pusztulását mondja el. Az apa ép házat, birtokot örökölt , de ez hibája nélkül, különös körülmények kapcsoódásai révén szétmállik kezei között. Egyre jobban lesüllyed és nyomorultul fejezi be életét. Leánya,Silja, szép, tiszta, fiatal teremtés, árván maradva kénytelen cselédnek állni egy nagy paraszt-udvarba, s anélkül, hogy valami különös rosszul bánnának vele, belepusztul a nem neki való életbe. Ez a leányának mesterműve az emberi együttérzésnek, nagyon kevés párja van a mai világirodalombban. Sorsa fonalán pedig egész terjedelmében szemünk elé tűnik a finn falusi élet korlátozottságával, szűk lehetőségeivel, gyötrelmeivel és szépségével. A magyar olvasót meg fogja lepni az a hasonlóság, amely éghajlat, gazdálkodási mód, történelmi hagyomány minden különbözősége mellett a finn és a magyar falusi élet s a parasztság lelki képe között van. Mostanában újra divatba jött a finn-magyar rokonság emlegetése. Sillanpáá regényének ez a magyar kiadása cselekvő közbelépés ebben az irányban: megismerjük belőle a rokonnép legfontosabb elemének életét és lelkiállapotát és ezenkívül megismerünk egy nagyi írót, népével mélyen együttérző embert is. N. Sebestyén Irén mesteri fordítása művészi élménnyé avatja e könyvet. Vissza