Hagyomány, újítás, minőség

Előszó

Simon András bölcsőhelye körül találta meg máig legfontosabb kutatási témáját, a magyar szőlő- és borkultúra tárgyi világát, hozzávéve e gazdasági ágazat társadalmi beágyazottságát. Könyvében behatóan vizsgálja a szüreti munkálatoknak, azon belül a szőlőtermés feldolgozásának, a mustnyerés munkafolyamatainak, technológiájának több évszázados múltra visszatekintő elemeit, a hagyományos népi borászatnak a tájhazára jellemző vonásait. Nagykanizsán született 1973-ban, ott végezte iskolai, gimnáziumi tanulmányait. A Szegedi Egyetemen 1991-ben kezdte el magyar-történelem szakos tanulmányait; tanári diplomáját 1996-ban szerezte meg ugyanott. Egyetemista évei alatt szerveződött újjá Szegeden a néprajz egyetemi oktatása, indult meg a szakirányú képzés a Juhász Antal, Bellon Tibor és Barna Gábor alkotta „tanári kar" vezetésével. Ennek a szerencsés körülménynek köszönhetően Simon András 1994-ben felvehette harmadik szakjának a néprajzot, amiről hamarosan kiderült, hogy első szakja is lehet, ha maga is akarja. 1998-ban kitüntetéses diplomával zárta egyetemi tanulmányait a néprajz szakon és mostani könyvének kutatási tervével azonnal felvételt nyert az ELTE „Európai etnológia" doktori programjára. Három évig (1998-2001) PhD ösztöndíjasként folytatta posztgraduális néprajzi tanulmányait és több témára, több néprajzi tájra kiterjedő terepkutatásait. Bellon Tibor és Juhász Antal vezetésével Dél-Zala után eljutott a Kárpátmedence számos magyar néprajzi tájára. Akkoriban Észak-Bánság és Észak-Erdély jellegzetes magyar településeitől a Lendva-vidékig, Kiskunságtól a Bácskán át Szerémségig pásztázta a történelmi Magyarország térségeit. „Kalandozásaiban" társa volt Mód László, akivel - a szőlő- és borkultúra iránti kitartó érdeklődés mellett - etnográfiai látásmódjuk hasonlósága is összeköti mindmáig. Kettejük szerencsés találkozását számos közösen kivitelezett terepkutatás, jó néhány közös publikáció jelzi. Simon András első néprajzi szakcikke 1996-ban jelent meg. A Nagykanizsa környéki szőlőhegyek szervezete és őrzése címen értekezett a Szegedi Egyetem rangos periodikájában, a Néprajz és Nyelvtudományban. Magam a Mód Lászlóval együtt írt Tudományos Diákköri dolgozatukra figyeltem fel először, melyet bíráló tanárként még kéziratban olvashattam. Ebből 1997-ben két, társszerzőként jegyzett közleményük is megjelent szegedi folyóiratokban (A szőlő és a bor közösségi szerepe az avasi magyaroknál. Néprajz és Nyelvtudomány XXXVIII. 319-331; Szüret és mustfeldolgozás három avasi magyar faluban. Belvedere IX. 176-184). A következő években valóságos sorozatban jelentek meg Simon Andrásnak a magyar szőlő- és borkultúra ismeretlen részleteit feltáró dolgozatai. 2006-ban a mostani könyv alapjául szolgáló PhD értekezésének tézisei végén már 9 önálló és 4 Mód Lászlóval közösen jegyzett publikációját tudta felmutatni. Utóbbiak közüli hajtástól az újborig. Vissza