A tisztaság testvérei - Az állatok és az emberek pere a dzsinnek királya előtt

Fülszöveg

"A tisztaság testvérei" - 51 értekezésből álló - enciklopédiája az arab irodalom egyedülálló alkotása, amelynek egyéb premodern kultúrában sem találjuk párját. A 10. századi Baszrában, majd Bagdadban működő titkos társaság egy olyan - tudományos igényű - filozófiai enciklopédiát állított össze, amelynek célja a muszlim vallásjog és a filozófia egyesítésével az adeptusokat bevezetni a rejtett tudásba, és elvezetni őket az egyetemes lélekkel való egyesülésig. A szerzők bármi faji, vallási és kulturális elfogultságtól mentes minden - a korabeli iszlámban ismert (ind, perzsa, görög, zsidó, keresztény, zoroasztriánus és mancheista) filozófiai, tudományos és vallási hagyományból merítettek, s a korban egyedülálló vallás és kulturális pluralizmust, toleranciát és humanizmust hirdettek, és elvetették a dogmákat, az erőszakot és a képmutatást. Munkájuk egyfajta szellemi beavatásnak tekinthető, amely a kor úgyszólván minden filozófiai és tudományos anyagát felvonultatta; ezt úgy mutatták be, hogy a négy életkor és egyszersmind négy fokozatosan kibomló szellemi állapot számára megnyissák az utat a mind elmélyültebb tudás és szellemi önmegismerés terén. A szellemi nevelésben négy állomást különböztettek meg: 1. "a jámborok és irgalmasak": az ő elméjük még tabula rasa, amely könnyen befogadja a tudást; ők a 15. év utáni korosztály, amely főleg a kézművességre alkalmas; 2. "a jók és a derekasak": bennük kialakul már az empátia mások iránt, és képesek a jó cselekedetekre; ez a fázis a 30. évtől kezdődik, és alkalmas a politikai vezetésre; 3. "a kiválóak és nemesek", akik az isteni törvény képviselőiként hivatottak a kormányzásra; ez a fázis a 40. évtől kezdődik; 4. az angyalok osztálya, akik eljutnak az abszolút igazság szemlélésére. "A testvérek" a tudást a szókratészi/platóni/újplatonikus hagyományt követve összekötik az etikus és boldog élettel.
E sajátos és egyedülálló enciklopédiából a legmaradandóbb hatást az állatok és emberek "ökológiai meséje" gyakorolta, amely már a 15. században plagizálásra indította a Timiszban az iszlámra áttért ferences szerzetest, Fr. Anzelmo Turmedát. A híres történet ma időszerűbb, mint valaha, hiszen arról szól, hogy az Istentől elrendelt ökológiai egyensúlyt az ember miként veszi semmibe,az élőlények számára rendelt életteret hogyan hágja át azzal, hogy határtalan és zabolátlan fogyasztási igényeit kiterjeszti a földön kívül a levegőre és a tengerekre is, és az állatok természetes egymásrautaltságát és egymást kiegészítő életmódját kíméletlenül felborítja. A történet szerint az állatok a dzsinnek királya elé viszik az ügyet, bevádolják az embereket, és szabályos bírósági tárgyalás folyik le a szemük előtt, amelyben az ember lépten-nyomon a röviddebet húzza, és végső felmentése voltaképpen a Jób-történet végéhez hasonlítható, amelyben a nem igazságos és nem racionális isteni elrendelés lenne a végső érv. Vissza