Simonyi óbester családja

Előszó

Simonyi óbester 200 évvel ezelőtt, 1802 tavaszán nyerte el a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. Azt a kitüntetést, amelytől 1831. március 26-án megfosztották.
Ellentmondásos alakja mintha meg se tette volna a nagy utat Nagykállótól Aradig. Talán legjobban illik rá az a bibliai idézet, melyet sokszor ismételhetett börtönében. „Porból vétettél és porrá leszel."
Most rágondolok. Arra, akit 5 évvel ezelőtt felébresztettem. S megszervezve a Simonyi Napokat, útjára eresztve ellentmondásos alakját, mely nem egyszer számomra is megaláztatást, gondot, problémát és kint okozott.
Ő vajon mit gondolt Aradon, mit gondolt börtönébe zárva. Maga előtt látta azt a gyermeket, aki Máriapócson és Debrecenbe járta az iskolába vezető utat, s koptatva azokat a köveket, nézte az épületeket, s küzdve, „harcolva" pajtásaival - s ködbe veszve már a pajtásai, épületek, emberek - eltűnt a korával együtt.
A kezére pillantva. Ez a kéz védte a birodalmat! S most mi vagyok, elítélt, elvesztve minden rangom, címem. Nem is történt meg! S most a sebeire gondol. Mindent elvehetnek csak az emlékeket, a sebeket nem.
Ezt a hihetetlen fájdalmat, ezt a kiszolgáltatottság és megfosztottság érzését csak az tudja átélni, akinek valaha elvették, elrabolták mindenét, megfosztva vagyonától próbált az élet országútján ismét élni és talpra állni.
Hajdúböszörmény, hol Simonyi katonának állt, s Pancsova, s a napóleoni háborúk csodálatos élményei. A hősiesség fogalmát nála nem csak a harcok, nem csak a győztes harcterek, hanem a katonáiért, a lovaiért, a civilekért történő aggódás, szeretet, tenni akarás jellemezte. A minden gond és baj megoldását kereső tisztet testesítette meg.
Simonyi József emlékére 2002. május 28-án a debreceni kistemplom parókiájának falán a Pro Patria Alapítvány Simonyi Óbester Regionális szervezete emléktáblát avat. „E városban szolgált 1818-1823-ig Báró Simonyi József óbester, aki megmutatta, hogy békében is lehet hős egy katona"
Azt hiszem Simonyi József megérdemelte a várostól az utókor háláját. Köszönet a „Pro Patria" Alapítvány kuratóriumának, hogy e hősnek a civilekért és a városért végzett munkáját megbecsülte.
Simonyi, ki őserővel, tenni akarással, tettrekészséggel megáldva tett, tett és tett. Sajnos e nemes cél érdekében sokszor feladva családot, barátot, környezetét, feletteseit csak az alkotó tenni akarás lebegett mindig a szeme előtt. Vissza