A Fő-utca I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:
"A Mississipi mellett egy dombon, hol két emberöltő előtt még indiánok táboroztak, egy leány állott az északi, búzavirágkék égbolt alatt. Nem látott már indiánokat; a gőzmalmokat nézte, s Minneapolis és St. Paul felhőkarcolóinak csillogó ablakait. Nem is gondolt indiánus nőkre, sem a yankee szőrmekereskedőkre, akiknek árnyai mindenütt ott voltak körülötte. Brieux színdarabjaira gondolt, majd a diókrémre, meg hogy miért is tapossa az ember ferdére a cipősarkát és hogy a vegytantanára mennyire megbámulta az új frizuráját, mely füleit elrejtette.
A friss szellő, mely tízezer holdak búzaföldjéről jött, oly kedves, élettel telt és mozgalmas szépségű vonalakba rendezte taft ruháját, hogy a domb alatt húzódó úton véletlenül elhaladó utas szíve vágyódóan dobbant meg, ha meglátta. Kitárta karjait és hátrahajolt a széllel szemben, ruhája ráncokba fodrozódott és csillogott, egy hajfürtje szelesen lobogott. Lány áll egy dombtetőn; hívően, szoborszerűen, fiatalon; szürcsöli a levegőt, mintha ara vágyódna, hogy az életet szürcsölje. A várakozással telt ifjúság örökös, fájdalmas színjátéka.
Carola Milford ő, ki a Blodgett-kolégiumból menekült ki egy órácskára.
Az úttörésnek, a nagy, kerekkalapú lányoknak és az erdőritkításokban fejszékkel agyonvert medvéknek ideje már rég elmúlt és egy lázadozó lány annak a zavart földnek a szelleme, melyet amerikai Középnyugatnak hívunk." Vissza

Fülszöveg

A Fő-utca egy amerikai középnyugati kisváros főutcája, sáros, poros, ízléstelen, de széles és mozgalmas. Ide csöppen bele a városból egy nagyot akaró és tervező fiatal nő, a doktor felesége. A városka «előkelő társadalmá»-ba kerül bele s meg akarja reformálni a várost, a társaságot, finomabb és kulturáltabb életet akar teremteni, de hiába, a kisváros társadalma nem tud kiemelkedni a kicsinyes mindennapi életből, a pletykákból, elcsépelt banális szórakozásokból. Minden ambíciója és akarata megtörik ezen a hatalmas gáton, amit a kisváros állít nagyszerű tervei elé, s szerelme sem tudja eléggé kompenzálni ezt a csalódást. Két évi távollét után jön rá arra, hogy a városka, «a Főucca» és környéke nem a «legszebb a világon», emberei műveletlenek és közönségesek, bár talán mégsem annyira, mint az első időkben látta. Hazamegy, s férje s gyermekei oldalán megtalálja nyugalmát. - A nagy amerikai író kitűnő emberábrázoló képessége ragyogóan érvényesül ebben a regényében is, de az olvasó nemcsak kitűnő regényt kap e nagyszerű műben, hanem egyben bepillantást nyer az amerikai mindennapi életbe, a kisvárosok életébe, amely sok hasonlóságot mutat az európai kisvárosok életével, de legalább ugyanannyiban különbözik tőlük. Mindenképpen érdekes és értékes olvasmány Lewis Sinclairnek ez a kitűnő regénye, amelyet a Franklin-Társulat most új kiadásban nyújt át a magyar olvasóközönségnek. Vissza