Szegény lány pénzt keres

Előszó

Részlet a könyvből:

"Lew kapitány kapóra jött volna az Amerikát tanulmányozó idegennek. Tökéletes típusa volt a szerény viszonyok közt élő kisvárosi ügyvédnek. Igazában sohasem volt kapitány, legfeljebb a helybeli Önkéntes Tűzoltó Egyesület parancsnoka. Szép címét inkább annak köszönhette, hogy csirkepörökkel, bérek beszedésével és életbiztosítással foglalkozott.
Tekintélyes bajuszt viselt, gallért is, de nyakkendőt már nem. Nyári napokon ingujjban álldogált a ház előtt és Smith doktorral vagy az autóbusz sofőrjével vitatkozott, többnyire azon, hogy volt-e már ilyen kutya meleg harminc év óta? Lelkesedni nem szokott, legfeljebb, ha egy remek vizslakutya került a szeme elé. De a szavak szépsége, vagy a zenéé, vagy egy lázadó gondolaté: álmában sem jutott volna eszébe. Ámbár... ne legyünk igazságtalanok: a vörös és arany színekben pompázó naplemente banális szépsége néha megállított útján, amint hazafelé bandukolt. Egyébként azonban úgy vélekedett, hogy a művészet nem tisztességes polgárembernek való. A művészek - és általában a párizsi emberek, - továbbá a milliomosok és a szocialisták züllött, erkölcstelen léhűtők. Ami Istent és a Világegyetemet illeti: azon se törte a fejét. Ott a Biblia, melyet ritkán lapozgatott és a metodista templom, melyet ritkán látogatott. De tudta, hogy megvannak és saját hatáskörükben elintézik ezeket a problémákat. Közgazdasági rendszer? Ott a republikánus párt programja, melynek közhelyeit felületesen ismerte. Mindez nem az ő dolga. Az ő feladata az, hogy családja számára kenyeret keressen. Hanyag, de szorgalmas ember volt, kissé bogaras, de jószívű és mindenekfölött becsületes, szinte bolondul becsületes." Vissza