| Előszó | 11 |
| A résztvevők | |
| Mayer József: Roma közhasznú munkások iskolai foglalkoztatásba ágyazott középiskolai és szakmai képzése | 15 |
| Mayer József: A munka és a tanulás terei: az iskolák | 27 |
| Kazár Klaudetta - Mayer József: "Mentorok és mentoráltak" | 77 |
| Kőpatakiné Mészáros Mária: Tanulás iskola nélkül? | 91 |
| Expanzió Humánfejlesztő Kft.: A tanulói felkészítés tapasztalatai | 109 |
| Mayer József - Singer Péter: Ami az adatok mögött van... (Interjúk a programban támogatást nyert "munkavállaló tanulókkal") | 121 |
| Interjúk | |
| Gál Sándorné (Vastag Klára): "Mindig voltak körülöttünk könyvek" | 123 |
| Bancsók Imréné: "Keresztrejtvényt fejtek, hogyha van kis időm, meg ott a tévé" | 127 |
| Budai Gáborné (Vadász Rita): "Mondtam, hogy ki vagyok, és amikor megláttak, nem tudták a reakciójukat leplezni" | 130 |
| Lakatos Zsóka: "Abból soha nem volt hátrányos helyzetem, hogy roma vagyok" | 134 |
| Ribánszkyné Csizmár Viktória: "...az igazgatónő megmondta, hogy nem szívesen lát ilyen embereket ebben az iskolában" | 138 |
| Makó Zsolt: "A Való Világban voltam kellékes" | 142 |
| Németh Miklósné: "A családban nincs senkinek érettségije..." | 147 |
| Sárközi Natália: "Ha meglesz az érettségi, másképp fognak ők is rám nézni" | 151 |
| Somogyi Árpádné: "Nyáron tanulni kell nagyon, mert a jövő hónapban törni kell a mákot, ami egy hét kiesést jelent" | 154 |
| Szabó Margit: "A faluban itt engem utáltak, a mai napig utálnak, pláne a cigányok, mert én nem vagyok olyan, mint ők" | 158 |
| Szabó Renáta: "...ha valakiről azt tudják, hogy ebben egy kicsike cigány vér is van, azt teljesen elítélik, megnézik, lenézik..." | 164 |
| Hódiné Tyukodi Heléna: "...abból indultak ki a magyarok, hogy persze minden cigány egyforma" | 168 |
| Toldi Erzsébet: "...meg kell, hogy legyen az áttörés itt a cigányoknál" | 172 |
| Lakatos Beáta: "Büszke vagyok arra, hogy cigány vagyok" | 175 |
| Kalányos Sándor: "Tanulás nélkül nincs jövő!" | 177 |
| Fogari Attila: "Ha cigányozás van, az akkor inkább az idősek között zajlik" | 179 |
| Varga Judit: "Azok közé kell beülnöm, akik tanítottak. Hiába mondják, nem tudom őket tegezni" | 184 |
| Oláh Csabáné: "Kell, hogy legyen egy cél!" | 187 |
| Balogh László: "Ha egy magyar csóróbb mint én, akkor is lenéz engem, mert cigány vagyok" | 189 |
| Kiss József: "Amit felvállaltam, azt igyekszem végezni" | 192 |
| Berki Edina: "Nem lehet családi pótlékra életet alapozni..." | 195 |
| Sárközi Ibolya: "...a szüleim valahogy okosabban csinálták, mint a többiek" | 198 |
| Varga Gáborné (Váradi Julianna): "A mi időnkben örültünk, ha kaptunk egy melegítőalsót" | 200 |
| Bedéné Varga Rozália: "Hárman voltunk, de nagyon ki voltunk közösítve" | 203 |
| Frank Józsefné (Kala Judit): "Van olyan mgé manapság is, hogy nincs hús az asztalon" | 205 |
| Berki Viktórné (Ikródi Julianna): "...én valahogy vegyes vagyok" | 208 |
| Kulman Zoltánné: "Korán lecsaládosodni, az rotja annak az esélyét, hogy az ember munkát kapjon." | 210 |
| Simon Csabáné (Lovász Appolónia): "...nem volt még saját ágyunk sem." | 212 |
| Mezei Mónika: "A cigányokat külön tették, nem a magyarokkal voltunk egy csoportban" | 214 |
| Jóni Jánosné (Balogh Anikó): "Ahogy nézem, hogy a mai világban csak az ér valamit, aki tanult ember" | 216 |
| Kukucska Géza: "Még énbelőlem is lehet valami..." | 218 |
| Csikós József: "Reménykednek abban, hogy elindulok felfelé" | 220 |
| Sárköziné Kovács Margit: "Most hogyan fog ő kimenni az utcára, hogy a lánya egy cigányhoz ment hozzá" | 222 |
| Baranyai Istvánné: "...a bátyám szeretett olvasni, és ő szoktatott rá engem erre a tevékenységre" | 226 |
| Kecskésné Czirák Ildikó: "Nem fejeztem be az iskolát, mert jött az életem párja" | 228 |
| Borsos Mátyásné: "Nálunk az volt a szokás, hogy a lányoknak otthon a helyük" | 230 |
| Csáki Beatrix: "...azt hiszem, hogy nem tudták, hogy én cigány vagyok" | 232 |
| Galambos Jánosné: "A család volt az, ami alapvetően hiányzott" | 234 |
| Pécsi Mónika: "Minden szabadidőmet az egyesületemre fordítom" | 237 |
| Ronta Gábor: Az magától értetődő volt, hogy továbbtanulok" | 239 |
| Oláh Renáta: "Kell idővel lakás, autó, ezek azért fontos dolgok" | 242 |
| Gurbai János: "... a buszon, ha leültem, nem mertek mellém ülni" | 244 |
| Horváth Béláné: "...ha már férjhez mentél, akkor minek tanulsz?" | 249 |
| Csanyáné Kovács Mariann: "...munka és tanulás együtt nem egyszerű dolog" | 251 |
| Horváth Lászlóné (Gallyas Róza): "De nem ez volt a legrémesebb, hanem a juhganaj. Az csípte a szememet..." | 253 |
| Kiss Béláné (Sándor Eszter): "...ahogy megszólalok, rajtam is észrevenni, hogy cigány vagyok" | 255 |
| Ádám Andrea: "De attól, mert valaki cigány, attól még nem muszáj cigányként élni" | 257 |
| Gregóczki Tibor: "Beindult itt is a hitelesdi" | 260 |
| Nagy István: "Ez egy Rómeó-Júlia stílusú dolog" | 262 |
| Nagy Zsuzsa: "A szülők el vannak azzal foglalva, hogy munkát keresnek" | 264 |
| Tóth Ferencné (Zsíros Melinda): "Ismernek, tudják, honnan jöttem, hová megyek" | 266 |
| Béki Gáborné (Csóka Jolán): "A szüleim mindig azt akarták, hogy mi többre vigyük, mint ők" | 271 |
| Balázs Flórián: "Apa beszélgetett velem. Nem ütött meg, nem bántott" | 274 |
| Matta Jenő: "Ez a dolog, amibe most belekezdtem, az példamutató is" | 276 |
| Oláh Nikoletta: "A szülők is azt mondják, hogy nagyon jó, hogy mi itt vagyunk" | 280 |
| Balogh Nikoletta: "...úgy érzem, hogy szükség van rám" | 283 |
| Csobádi Istvánné: "...nyugodt és rendezett az életem" | 285 |
| Barati Imréné: Miközben neki nem volt iskolája, tőlünk megkövetelte" | 288 |
| Lakatos Zsuzsanna: "Ha van valami gondjuk, elmondják, hallgatnak rám" | 291 |
| Orosházi Andrea: "...akik gazdagabbak voltak, azok tartottak össze." | 295 |
| Németh Szilvia: Az identitás mint narratíva | 298 |
| Mayer József: Élettörténetek mint a kutatás eszközei | 311 |
| Hogyan tovább? | 321 |
| Függelék | |
| Felhasznált irodalom | 325 |
| Munkakörileírás-tervezet | 327 |
| A tanulói felkészítés eredményeinek táblázatos összegzése | 329 |
