Peru

Előszó

Három hétig birkóztunk egymással. Három hétig, mert unokabátyám azt mondta, rövidebb időre ne menjek. Igaza lett. Minden napra szükség volt. Persze egyenlőtlen volt a küzdelem, Peru csak állt, hagyta magát. Én meg minden szögből, minden módon próbáltam fogást találni rajta. Időnként mordult egyet és ledöntött a lábamról: hol egy kiadós magassági betegséggel, hol egy - szerencsére csak egynapos - gyomorfertőzéssel.
Azért én dolgoztam kitartóan. Peru három hét alatt is lefényképezhetetlen. Fényképezni lehet, lefényképezni nem. Kifogyhatatlan a témagazdagság, hallatlan a fotográfus nehézsége. Hol ömlik az eső, hol minden pórusomból dől az izzadság, hol vakít a nap, hol vacog a fogam a hidegtől. De az ország olyan fotogén, hogy nem lehet abbahagyni a kattintgatást. Életemben nem csináltam ennyi képet ilyen rövid idő alatt.
Peru nagy ország. Mondjuk Nagy-Britannia háromszorosa. A fele őserdő, utak nélkül, csak repülővel és folyókon járható. A másik fele sivatag és hegy. A Humboldt-áramlás hideg vize nem párolog, így a tengerparti sáv nem kap esőt. Van, hogy párszáz évig nem. A hegyekben pedig az érdekes dolgok 3000 méter fölött kezdődnek. Négyezer felett már hó esik, és száz kilométereken át nincs mobiltelefonálás.
Peru a kultúrák egymásra rakodásának országa. Az első az egyiptomiakkal egyidős. Gyönyörűen kiásták, a kutya nem látogatja. Mert van még vagy húsz hasonló. Meg van még kétszáz hely, amelyeket még nem is ástak ki. Persze ami érintetlenül megmaradt, az a spanyol gyarmati városok. Mintha tegnap fejezték volna be őket. Vissza