Vándorúton (minikönyv)

Előszó

A régi útleírások elsőrangú történelmi kútforrások, föld- és néprajzi adattárak, nagy fontossággal bírnak művelődéstörténeti szempontból is. A családi, egyházi és közéletre vonatkozóan is olyan adatokat őriznek, melyek egyetlen krónikában sem maradtak fenn. A különféle népviseletekre, a családi élet szokásaira, iparra, kereskedelemre, bányászatra, mezőgazdaságra, a táj szépségére nézve kiapadhatatlan forrásanyagot szolgáltatnak. A történelmi, politikai életre, a nemzetiségi viszonyokra is számtalan utalás történik az útleírásokban.
A magyarországi régi utazásokkal a XIX. század második felében kezdett jelentősebb mértékben foglalkozni a földrajzi és történelmi irodalom. Megyénkben is számos utazó járt, útjaikról készült feljegyzéseik jelentősen gazdagítják helytörténeti irodalmunkat. Az útleírások nagy számából minden századra nézve válogathattunk. Elsősorban azokból az útleírásokból válogattunk, amelyek nemcsak felületesen emlékeznek meg a kor társadalmi és műveltségi állapotáról, hanem behatóbb, tüzetesebb megfigyelés alá veszik azokat, a szemtanúk hitelességével bírnak. Őseink életének bemutatásával természetesen nem megyénk, hanem az egész magyarság életét kívánjuk bemutatni. A későbbi századok bemutatásánál is egy-egy leírással reprezentáljuk az egész ország lakosságát, mivel megyénként nem kívánjuk az egész országtól elszigetelten vizsgálni.
Az útleírások írásmódját igyekeztünk hűen visszatükrözni, a közérthetőség figyelembevételével. Vissza