Sírkő és kakaó

Előszó

Részlet a könyvből:

SÍRKŐ ÉS KAKAÓ zenés komitragédia
Szerelmi bánat ellen, öngyógyítás céljából írtam 1965- ben a Sírkő és kakaót. A fekete kétségbeesésből a fekete humorba menekültem. Született egy játék miről is? A zsarnokság mindent átfogó hatalmáról, az elnyomottak szolgává zülléséről, a lázadások kilátástalanságáról, az emberi együttélés képtelenségéről. A Thália Stúdió bemutatóján, 1968-ban ezt mondta Déry Tibor: „Pistám, te ezt a darabot nem érted, ez a darab nem az elnyomásról, hanem a túlélés bájáról szól." Lukács György pedig, a rá jellemző kecses szókimondással így marasztalt el: „Maga ebben a darabban megengedhetetlenül keveri a groteszk és az abszurd elemeket." Rögtön éreztem, hogy mindkettőjük ítéletében van igazság. Az Öregasszony eljátszhatatlan, ha csupán a Rossz elvont eszméje; játékossága, életvágya impozánsnak is tekinthető ebben a pipogya korban. Ami pedig Lukács megjegyzését illeti: életünk olyannyira groteszk, annyira ellentmond a józan észnek és az egészséges érzelmek követelményeinek, hogy abszurdra törő leleményünk mindenképp elmarad a valóság mögött. A Sírkő és kakaó újabb bemutatói meggyőztek arról, hogy a darab részben elavult; szándékolt abszurditásai mögül kifordul a világ. Másrészt azonban volt ereje ahhoz, hogy a történelem változásaiból új tartalmakat szívjon magába. Újra akartam írni sehogysem sikerült. Ekkor határoztam el, hogy megrendezem és ily módon rákényszeríteni magam az általam elérhető optimális megoldásra. Nem vagyok rendező, ez igaz (bár két darabomat megrendeztem már Németországban), de éppen ezért rossz rendező sem vagyok. Nekilátok tehát, ezennel felfüggesztem írói ténykedésemet, éppen ideje, mindjárt kezdődik az olvasópróba. (Eörsi István) Vissza