Újságíró éveim (dedikált példány)

Fülszöveg

Csikóévek. Az első fejezetben két miklósi fiú elindul Pestre, a híres technikumba. Az egyik otthagyja, a másikat csaknem kirúgják. Kitör a vietnami háború és megjelenik egy helyi újság.
Író leszek! A 19. születésnapomat a fogdában töltöttem. Aztán megalakult a VÁV-zenekar és kimuzsikáljuk Csicsó Kálmán cigánybandáját. Később élet és halál közt lebegek, és amíg lábadozom, sorra írom a novellákat. És számolatlanul az újságcikkeket.
Mélyvízben. 1981 nyarán levél jön a Petőfi Népe főszerkesztő-helyettesétől: lehetek, ha akarok a megyei lap munkatársa. Bedobnak a medencébe, evickélek, és lassan megtanulok úszni. Egyre több barátom és kalandom lesz, majd leszállok a bányába.
A mindenható sajtó. Felbosszantok egy elnököt, de kitüntetést kap egy másik. Szörnyű halált hal három traktoros, és kiderül, hogy mennyit keresnek az osztrák kollégák.
Költők, színészek, furcsa figurák. Kecskemét a kultúra fellegvára. És a jó kocsmáké. De lezuhan egy vadászgép, és a pályaudvaron sem lehet nyugodtan aludni.
Nagybátyám, László Gyula. A szelíd, komoly és okos Vali fehér koporsóban fekszik. Kívül az írás: "Élt 24 évet". László Gyula író lelkébe beleég a lánya elvesztése miatti fájdalom.
A vonatok Pestre mennek. És én ott ülök rajtuk. Immár, mint a közgazdasági egyetem hallgatója és a Kőbányai Textil című üzemi lap szerkesztője. Pezseg az élet, ám a felszín alatt gyűlik a feszültség. 1986 április 26-án felrobban a csernobili atomerőmű.
Mozgó világ. Minden átalakulóban van. Az én sorsom is. 1988 nyarán a kezembe nyomják a diplomámat. Mehetnék vissza Kecskemétre, de nem akarok. Úgy érzem, egy nagyobb kaland vár rám.
A hatalom közelében. Viszlát Kőbánya! Immár a Népszabadság belső munkatársa vagyok. A film gyorsan pereg. Az Országházba járok, nagykövetségen ebédelek, a miniszterrel vacsorázok. Közben Kunszentmiklóst várossá avatják, leáll a nagymarosi erőműépítése, újratemetik Nagy Imrét és meghal Kádár János. Három és fél hónappal később pedig az édesapám. Vissza