Skorpió akció I-II.

Előszó

Részlet a tartalomból:
"Tószegvár szinte észrevétlenül húzódik meg az Alpok keleti nyúlványainak végében, több mint nyolcszáz méter magas Tószegi-hegység lábánál. Senki sem tudja megmondani, hogy a várost nevezték-e el a hegyről, vagy a hegyet a városról, pedig igazán könnyű kitalálni. Odafenn, a felhők tőszomszédságában nagy csaták néma tanújaként, roskadozó fellegvár romjait porlasztja kitartó szorgalommal az idő, odalenn, a katlanszerű völgy aljában pedig tengerszemnyi tavacskát táplálnak a sebes folyású hegyipatakok. Oly tiszta a vize, hogy a pisztrángok is megélnek benne. Alig kilométernyire, a hegytetőn nyugat irányú mély, zsákszerű kiszögellést képezve húzódik az országhatár. Nagyon is valószínű, hogy a város, e három jelenségtől kapta a nevét..."
"Jagovics Jenő úgy csörtetett a horhos buja bozótjában, mint valami békés turkálgatás közben halálra rémített remetekan. Egyenes felsőtesttel, hátraszegett fejjel, minden óvatosságot félredobva, fújtatva, krákogva rohant a határ felé. Ezekben a percekben csak a menekülésre gondolt, hogy minél távolabb kerüljön a véres események színhelyétől. Az sem érdekelte, hogy Kassai Gyuri bírj a-e a kegyetlen iramot, követi-e vagy sem.
A szőlőhegy alján a ritmikusan összecsengő sorozatokat néhány elszórt pukkanás váltotta föl, amelyből arra lehetett következtetni, hogy a korábbi heves tűzpárbaj befejezéshez közeledik. Igaz, a terepet szinte nappali fénnyel elárasztó rakétázás változatlan erővel folytatódott, de ez mit sem változtatott a tényeken..." Vissza