Bíró Miklós

Előszó

Részlet a könyvből:
Bíró Miklós ahhoz a fiatal szabadkai képzőművész-nemzedékhez tartozott, amely először 1964-ben mutatkozott be a Vers és szín elnevezésű kiállításon, majd 1966/67-től a Csurgói Csoport (Bíró Miklós, Boros György, Gyurkovics Hunor, Kerekes Sándor, Magyar János, Petrik Tibor, Torok Sándor, Török István, Zsáki István) tagja lett. A Csurgói Csoportba tartozó alkotókat mindig a „helyi színek", a szabadkai élet, az újfiguráció és a lírai absztrakció inspirálta szemben az 1969-ben létrejött szabadkai-újvidéki Bosch+Bosch csoporttal, amely elsősorban a konceptuális művészet és a konkrét-vizuális költészet eszmerendszerén belül helyezhető el - tehát egy friss, kozmopolita művészetet művelt. Bizonyos távlatból elmondható, hogy Vajdaságban ez a művésznemzedék egyrészt egy abszolút korszerű, a nemzetközi új művészeti jelenségekkel együtt lélegző alkotói alapállást honosított meg, másrészről kitermelődött jó néhány „személyes mitológia".
A fiatal Bíró Miklóst alkata arra predesztinálta, hogy a Vers és szín című kiállítás után, 1967-ben, a Csurgói Csoporthoz csatlakozzon, s ideges, intuitív vonalaival az örökalvó Szabadka mindennapi életét fodrozza ki, szője valami mássá, tisztábbá, mint amilyen. Korai halálával (1975) sajnos megszakadt ez a lázas fodrozás, de körülbelül tízéves alkotói tevékenységének fennmaradt nyomai több száz rajz, festmény, vázlat - lehetővé teszik számunkra, hogy utólagos elemzés alá vegyük műveit, melyek nemcsak szabadkai vonatkozásban érdemelnek megkülönböztetett figyelmet, hanem szélesebb közösségünk művészetének is értékes részét képezik.
Látszólag nagyon egyszerű és vonzó feladat Bíró Miklós műveiről írni. Képeinek már a tematikája is sok szempontból érdekes, elemzésre csábító. Vissza