Smetana Ágnes

Előszó

Egy verőfényes áprilisi napon születtem Szentendrén 1961-ben.
Felhőtlen gyerekkorom színtere a Bükkös patak körüli ligetes volt. Középiskolába a "kis Képzőbe" jártam, a Török Pál utcába Pesten, és ott is érettségiztem mint üveggyári rajzoló, 79-ben. Teljes hittel készültem a főiskolára. Eldöntöttem, hogy "üveges" leszek, és eztán mindent ennek szentelek alá.
Az Iparművészeti Főiskolán Bohus Zoltán és Horváth Márton növendékeként diplomáztam 85-ben. Meghatározóvá vált számomra a Marcival való találkozás. Példaadó lett szakmai tudása és igényessége, emberi önzetlensége. Az üveg iránti csodálata és tisztelete magával ragadott. A vele való munkálkodás, a "lassú összenövés", a kemence előtt munkával eltöltött évek mind közelebb vittek az üveg világához. Magam készítem a tárgyaimat, mert az anyaggal való közvetlen kapcsolat számos invenciót ad, melyek beépülnek a munkámba. A szakadatlan munka teszi egyedül lehetővé, hogy ráleljek azon "üveges hangokra", melyekkel komponálom a tárgyaimat.
Harmóniára törekszem, és szeretnék egyszer olyan tárgyat létrehozni, amely "dalol". Azt is szeretném, hogy az emberek is úgy szeressék a tárgyaimat, mint amilyen szeretettel létrehozom őket.
Számomra a kevés is elégséges - egy kis napfény, levegő és olvadt üveg. Kövek közé szorulva is kihajt az ecetfa - vigasztalom magam, ha olykor elhagy a hitem vagy a képzelet.
Smetana Ágnes Vissza