Európajogi Tanulmányok 2.

Előszó

Az európai integrációs folyamatban a jog világára tartozó terjedelmes és szövevényes vonatkozásokban két fontos főirányban kell átfogó tudással rendelkezni. Egyrészt az Európa Megállapodással létesített társulás jogi értelmének - jelentésének - követelményének analízise, főleg azon különlegességre figyelve, hogy jórészt tapasztalatok nélkül való az, ahogyan kívülről kellene megfelelni a Közösség eddigi fejlődése során produkált szabályoknak, jogelveknek - anélkül, hogy akár a jogrendet, akár az integrálódás gazdasági vonatkozásait illetően a kívülről igazodó ország részese lenne annak a mechanizmusnak, ami a "lényeget adó egészet" jelenti. A gazdasági integrációhoz kapcsolódó és azon túlmutató közösségi politikáknak nem részese egy társult ország, sem a politikaformálásban, sem a megvalósítás rendszerében; a közösségi jogrendszer intézményi-jogérvényesítési-jogegységi megoldásai szintén kívülesők és nem elérhetők a társult ország és az EU viszonyában. A felszíni politikum, a nemzetközi szerződési jogi rezsim, a csatlakozásra aspiráló ország tevéseit mozgató sokszálú kényszerek és törekvések adják a társulási viszony jellemzőit, alakítják folyamatosan a tartalmát. Mindebből talán az egyetlen stabil pontnak a társulási viszony jogi kerete, az Európa Megállapodás és az azt jellemző nemzetközi szerződési jogi rezsim látszik. Ebben az írásban egyrészt a társulási szerződésben megfogalmazott jogharmonizációs elvárás egy problémájáról lesz szó, annak értelmezéséről és a magyar Alkotmány megszabta korlátairól. Legelőször azonban: az Európai Közösség, ill. Unió belső alakulásának és azon belül is kiemelten a szupranacionális jellemzőkkel bíró - mind az uniós hatásköröktől, mind a tagállamoktól elkülönülő - közösségi jogrend lényegének, jellemzőinek értő ismerete alapkövetelmény. Vissza