Napébresztő (dedikált példány)

Fülszöveg

Soós Zoltán a fiatal, sokat szereplő, kommunista szemléletű költőink közé tartozik. Írásait közvetlenséggel, egyszerű és közérthető nyelven írja. Van bennük valamiféle derű, íz, frissesség és hetykeség. Legtöbb költeményéből a mai falu hangja, öröme, bizakodása és a gyárvárosok levegője árad. Az irodalmi lapok hasábjairól is ismert groteszkjeiben a deklasszált kispolgárságot ostorozza, a társadalmi fejlődés akadályozóit teszi pellengérre. Az ismert nevű, fiatal költőnek ez az első kötete.
Legfőbb célomnak azt vallom, hogy a mi egyre bonyolultabbá váló s a maga bonyolultságában olykor kuszának tűnő társadalmunkban ébren tartsak egy - szerintem - néha elhomályosuló tényt, amit egyik versemben így fogalmaztam: "... a mi vérünk ez a hatalom!" Más szóval: a szocializmus gazdasági, társadalmi kereteinek megteremtésével nem fejeződik be a küzdelem, nem vehetjük át a polgári életforma avitt kacatjait, hanem új, szocialista életformát kell teremtenünk. Lírai groteszkjeimben ezért küzdök a népfront-politika lényegét meghamisító liberalizmus ellen.
A művészi megformálás tekintetében - esztergályos kifejezéssel élve és ezt magam is érezve - még gyakran a nagyolásnál tartok; a simítás, a csiszolás, a pontos méretezés még ezután következnék.
26 éves vagyok. A Hajdúságból jöttem. Őseim szegényparasztok voltak, apám már a motorszerelő szakmáig vitte, de nem sokáig gyakorolhatta: elpusztult a háborúban.
Mint családfenntartó, az ő útját kezdtem járni, s - talán - valamivel továbbjutottam: megpróbáltam az esztergályos szakmától kezdve az újságíráson keresztül a művelődési otthon igazgatóságig jóformán mindent.
Első versem 16 éves koromban jelent meg az Új Hang-ban. Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal és kitérőkkel írok sé jelenek meg.
Ez a kötet ennek a tíz évnek tétova válogatása. Vissza