Sopron és környékének részletes kalauza

Előszó

Sopron és környéke részletes kalauza immár harmadik kiadásában jelenik meg. Hazánk megcsonkítása óta Sopron Magyarországnak az a városa, amely leginkább óvta meg régies jellegét s amely a műemlékek nagy mennyiségével lepi meg az idegent. Sok száz esztendő az az idő, amelyen át Sopron falai között munkás polgári élet folyt; annak emlékei azok a szebbnél-szebb templomok s családi házak, melyek kivált a Belvárosban oly nagy számmal maradtak meg, hogy joggal mondhatjuk, hogy maga az egész város oly műemlék, melynek párja csonka hazánkban nincs. Ezek a műemlékek, melyek mellett évtizedeken át elhaladtunk, anélkül, hogy nagy értékükre ráeszméltünk volna, ma mindnagyobb mértékben keltik fel a műtörténész és a műbarát figyelmét s hatóság és közönség immár egyaránt át van hatva attól az igyekezettől, hogy a múlt ezen beszédes alkotásai változatlanul őriztessenek meg és óvassanak meg az újkor sokszor kegyetlen újító szellemétől. E kis munka harmadik kiadásában fokozott figyelmet fordítottunk e műemlékekre s hisszük, hogy olvasóink örömmel fogják fogadni ezekre vonatkozó tüzetes ismertetéseinket.
De a műtörténelmi nevezetességeken kívül Sopron városára irányították a nemzet figyelmét a város legújabbkori történelmének eseményei is, különösen a város polgárságának az 1921. évi népszavazás alkalmával tanúsított lélekemelő hazafias magatartása, mely a legválságosabb időben Sopront és a környező 8 községet Magyarországnak megmentette s ezzel rést ütött az eddig érinthetetlennek tartott trianoni béke-diktátumon. A törvényhozás a Civitas fidelissima megtisztelő jelzőjével jutalmazta Sopron városának a magyar hazához való törhetetlen ragaszkodását, a magyar nemzet pedig rójja le a város iránti háláját azzal, hogy fiai minél sűrűbben keressék fel a várost s ezzel is igyekezzenek a város súlyos gazdasági helyzetét, mely Nyugatmagyarország elszakítása folytán Sopronra nézve előállott, enyhíteni. Vissza