Sopron - Pékmúzeum

Előszó

A soproni múzeum gazdag kisipari gyűjteménnyel rendelkezik: közel húsz teljes vagy csaknem teljes, a gazdálkodás, a viselet, a lakásberendezés stb. tárgyait előállító műhely felszerelését vásárolta meg az évtizedek során. Ezek egy része múzeumi kiállításokba illesztve, vagy kisebb szobákba enteriőr-szerűen jól bemutatható, de vannak olyanok, amelyek eredeti környezetükből kiemelve elvesztik légkörüket, kiállítási tárgyakká válnak. Az utolsó évtizedekben fellendült népi műemlékvédelem a skanzenekben megőrzött, oda áttelepített házak, műhelyek révén a rekonstrukció teljesebb, jobb lehetőségét nyitották meg a múzeumi szakemberek előtt. Verpeléten a kovácsműhely, Nagyvázsonyban a takácsház és -műhely együttese azonban a helyszínen való megtartást, s így a leghitelesebb látványt nyújtja a látogatóknak. Sopronban a város műemléki rekonstrukciója adta a lehetőséget a Bécsi utca 5. szám alatti pékház megmentésére és teljes berendezéssel való bemutatására.
Sopronban a céhes kézműipar és kereskedelem a korábbi századokban jelentős szerepet játszott, ami a város arculatát is alakította. A belváros szűk volta a kézműves műhelyek számára kevés lehetőséget biztosított, a kereskedők is jobbára a várárok helyén feltöltött szakaszra települtek a 18. században. A külvárosi területeket a 17. század elejétől szintén várfalak védték, amit az őstermelő gazdagpolgárok és kézművesek népesítettek be. A város északnyugati részében különösen sok céhes mester telepedett meg, pl. tímárok, pékek, szíjgyártók, fazekasok, kőfaragók, kovácsok, kádárok stb. A Balfi, a Bécsi, a Fövényverem, a Halász, a Szent Mihály utcák háztulajdonosainak jelentős része kézműves volt. A külvárosi negyedek közül műemléki értékekben is ez a környék a leggazdagabb. Így szinte természetes, hogy éppen ebben a negyedben sikerült az egyik legalapvetőbb iparág, a pékmesterség legrégibb épületének megtartása és múzeummá alakítása. Vissza