Sorompó

Fülszöveg

Bukarest, 1944. augusztus 23 előestéje. A munkásnegyed hétköznapjai látszólag semmiben sem különböznek egymástól. De a bekövetkező események rácáfolnak erre az egyhangúságra. A kommunisták, a KISZ-tagok akciói kavarják fel a megszokott hétköznapiságot. Ők azok, akik következetesen küzdenek a háború, az antoneszkánus és hitlerista hordák ellen.
Az öreg Vitu, leánya Radita és Százbankó számára az éjszaka nem hoz nyugodalmat. Fáradhatatlanul talpon vannak: röpcéznek, hírül adják a negyednek, hogy él és harcol a kommunista párt.
A szovjet hadsereg közeledése megsokszorozza a kommunisták küzdőképességét. Fokozzák tevékenységüket... Felrobban egy tartály, megbénul a németeknek folyó termelés. Vitunak, a szabotázsakció szervezőjének el kell tűnnie a gyárból, de hamarosan újból megjelenik, hogy végrehajtson egy fontos, de kockázatos feladatot. Százbankóval fegyverrakományt kell eljuttatniuk a felkelésre készülő kommunisták egyik csoportjához.
Nehéz pillanatok következnek. A kocsi útját antoneszkánus járőr zárja el. Hogyan vágják át magukat?
Drámai telítettségű pillanatok következnek. A szerző biztos kézzel rajzolja meg a kommunista munkás lelki nagyságát, hősiességét. Vitu leszáll a kocsiról, beveszi magát az erdőbe és tüzet nyit a járőrre. Majd maga után csalja a katonákat. Az út szabad! Százbankó veszettül űzi a kocsit rendeltetési helyére... A feladatot végrehajtották. De Vitu lebukik, megkínozzák és kivégzik. Halála nem szül pesszimista hangulatot, növeli a mű optimista kicsengését. Az ügy, amelyért Vitu és a hozzá hasonlók harcolnak, diadalmaskodik. Vissza