| Első könyve, amelyben meglehetősen régi eseményekről, különböző időkben különböző neveket viselő hősökről van szó, továbbá olyan történésekről, amelyekre nem mindig könnyű nevet találni, hiszen what's in a name, mondta egy angol író, akit mások szívesen idéznek, o be some other name | |
| I. fejezet, amelyben egyik hősünk igencsak meglepő következtetésre jut | 7 |
| II. fejezet, amelyben részletesebben szólunk arról, milyen volt Pável Volkov élete ama márciusi reggel előtt, amikor eszébe jutott az, ami az eszébe jutott; később persze a jövőre is sort kerítünk | 10 |
| III. fejezet, amely az első számos rövid fejezet közül, és amelyben a kiváltságos olvasó máris értesülhet Alekszandra egyik különös tulajdonságáról, melyt még a férje is csak későn ismert fel | 13 |
| IV. fejezet, amelyben a szülők története után végre elérkezünk hősünkhöz; a szülőkről később még lesz szó | 14 |
| V. fejezet, amely, egyebek mellett, nagypapa és unoka szokásos történetéről szól | 16 |
| VI. fejezet, amelyben lelassul az elbeszélés menete, hogy megismerkedjünk egy fontos részlettel annak életében, akit már csak Pável Volkovnak fogunk nevezni | 22 |
| VII. fejezet, amelyben az író az olvasóhoz fordul, hogy tanácsot adjon neki | 23 |
| VIII. fejezet, amelyben hősünk fontos döntéséről van szó, továbbá annak valamennyi következményéről | 26 |
| IX. fejezet, amelyben, korántsem véletlenül, Zaharij Orfelinról van szó, aki történetünk idején már halott | 29 |
| X. fejezet, amelyben, korántsem véletlenül, átengedjük a szót Zaharij Orfelinnak, hogy az olvasó igaz forrásból tudjon meg többet az orosz tengerészet kezdeteiről és az orosz tengeri álomról, amely Nagy Péter alakjában öltött testet | 31 |
| XI. fejezet, amelyben ismét visszatérünk hősünkhöz és mellékesen őseihez | 35 |
| XII. fejezet, amelyben a türelmes olvasónak alkalma nyílik kissé többet megtudni az Adrián és környékén akkoriban uralkodó viszonyokról | 38 |
| XIII. fejezet, amelyben az elbeszélés menete, Bolygó Hollandiként, továbbra is a történetünk helyeitől és idejétől különböző helyeken és időkben csatangol | 41 |
| XIV. fejezet, amelyben az elbeszélés menete végre eljut arra a helyre és abba az időbe, amelyet az olvasónak kezdetben ígértünk, azaz Korfu szigetére, 1806-ba | 45 |
| XV. fejezet, amelyben egy beszélgetés zajlik Szenyávin vezérkaránál, vagyis kicsit a kertben, kicsit az asztal mellett | 48 |
| XVI. fejezet, amelyben számtalan kitérő manőver után megérkezünk a kiindulási pontra; folytatjuk azoknak az eseményeknek az elbeszélését, amelyek 1806. március ötödikén vették kezdetüket, amikor Pável Volkov előbb boldogságot érzett, majd csodálkozott | 55 |
| XVII. fejezet, amelyben egy ismeretlen hang teljességgel váratlan kérdést tesz fel | 58 |
| XVIII. fejezet, amelyben közelebbről megismerkedünk a hang gazdájával, hősünk pedig rövid, ám nem kevésbé meglepő beszélgetést folytat vele | 59 |
| XIX. fejezet, amelyben a "Szent Nikola" végre elhagyja a kikötőt | 62 |
| XX. fejezet, amely egy viharról szól, mely hőseinket utolérte | 66 |
| XXI. fejezet, amelyben ismét tanulságos irodalmi példákhoz folyamodunk | 76 |
| XXII. fejezet, amelyben a "Szent Nikola" tovább hajózik, azonban nyugodtabb körülmények között; néhány apróságtól eltekintve azt is mondhatnánk, hogy olyan rajta hajózni, "mint vihar után" | 77 |
| XXIII. fejezet, amelyben az utazás folytatásáról és egy láda tartalmáról van szó, továbbá Volkov és Szpiridon újabb találkozásairól | 83 |
| XXIV. fejezet, amelyben Volkov megtud egyet és mást, de az olvasónak ezt nem úgy kell értenie, hogy "mindenfélét" | 89 |
| XXV. fejezet, amelyben a tisztiszolga, jó okkal, éppügy csodálja Volkovot, mint Szpiridon | 96 |
| XXVI. fejezet, amelyben a "Szent Nikola" brigg, különféle várakozások ellenére, tovább halad | 97 |
| XXVII. fejezet, amelyben Pável Volkovnak elkezdenek megjelenni a dicső múlt alakjai, és ha a felségsértés tilalma az álmokra is vonatkozna, Volkov csúnyán végezné | 101 |
| XXVIII. fejezet, amelyben mások is álmodnak a "Szent Niklá"-n, majd, Volkovval ellentétben, el is mesélik álmaikat | 102 |
| XXIX. fejezet, amelyben Szpiridon ismételten, Tripkovic pedig először meglepi Volkovot | 105 |
| XXX. fejezet, amelyben elmondatik, ami még elmondandó | 107 |
| Második könyv, amelyben többé-kevésbé folytatódik az előző könyvben megkezdett elbeszélés | 111 |
| Harmadik könyv, amelyben az olvasó megismerkedik Pavle Vukovic történész feljegyzéseivel, melyeket a huszadik század második felében vetett papírra, és a történetükkel különös kapcsolatban álló különféle dolgokra vonatkoznak | |
| Hogyan ismerkedtem meg Kovács Mártával | 297 |
| Mikor szerettem bele Kovács Mártába | 302 |
| Hogyan ismertem meg Dorde Brankovic grófot és hogyan lettem kommunista | 303 |
| Történészek és hamisítók | 305 |
| Folytatás: hogy lettem kommunista | 305 |
| Miről beszéltem 1948 májusában Kovács Mártával | 307 |
| Mit mesélt nekem Kovács Márta | 309 |
| Mire jöttem rá aznap este | 310 |
| A politikai választás okairól | 311 |
| Dorde Brankovic gróf Dubrovnikban, 1948 májusában | 311 |
| Márta levele (részlet) | 322 |
| Az én válaszom | 323 |
| Megint arról, amit olvastam, és sajátos módon összefügg azzal, amit átéltem | 325 |
| A visszahúzódás évei | 326 |
| Brankovic gróf a néphagyományban | 330 |
| Utazás a tengerhez | 331 |
| Hőség és árnyék | 332 |
| Megint elkésett levelekről | 336 |
| Jelek az égen | 337 |
| A részességről és az elkerülhetetlenről | 337 |
| Utazom Budapestre | 339 |
| Nulladik nap | 340 |
| Az első és utolsó nap | 342 |
| Katarina Vukovic-Tripkovic jegyzete | 384 |
Folytatás Microsoft-tal