Előszó
Ősi - kíváncsiság ösztönözte - kívánságunk a világ megismerése. Érdeklődésünk általában „kifelé", a természet és a társadalom látóhatára felé iramlik, ám szintannyi titkot tárhat fel a „befelé", az ember szellemi-lelki horizontjára tekintés. Követett credóm: Hiszek az emberben, ki Isten teremtményeként istenit teremt magának bizakodásával, tudásával, szeretetével. E vallomást vélekedéssel egészíti ki a régi magyar mondás: „Minden ember mesterember." Valamiben - tegyük hozzá. Cselekvésben, tulajdonságban, ismeretben. Ezért „minden ember: fenség, / Észak-fok, titok..." (Ady) Ezt fölfedezni érdekes, izgalmas, tanulságos.
Ím, itt az ihletés: egy rádióműsoré - Mit szól hozzá?, s egy könyvé - Sorstársalgások.
Suttogott - bennünk és mögöttünk - a kétely: Kisváros..., ceglédiekről ceglédieknek?..., hiszen ismerjük egymást!
Már néhány beszélgetés - sorstársalgás - után kiderült, hogy bár az „ismerős" itt él közöttünk, „a szemünk láttára, a fülünk hallatára", - az ő közképe csak fénykép. Olyan szem. ig.-arc, amely műbeállított, egysíkú, élettelen. Mint az ezerlátó kaleidoszkóp egyetlen mozaikja, mint a szép szonett páratlan ríme, mint a pergő filmregény kimerevített kockája, s mint a tengerfelszín naptükre a magasság és mélység érzete nélkül. S ahogyan e magasságba-mélységbe vitt a közös szó, egyre tisztábban tűnt elénk a beszélgetések témaköreinek koncentrikus távlatisága. Ekképpen: egy ember - egy család - egy munkahely - egy város - egy ország - egy korszak. Így alakult ki - a szótársak jóvoltából - a kérdezz-felelek vagy a dialógus helyett a sorstársalgás. Az utcai közkép, a gyorsautomata-villanás helyett eleven portré született, mozgókép, a múltjelen-jövő idő és az ott-itt tér egymást érintő síkjaiban. Ezért remélhetjük, hogy a szalagon, papíron rögzített beszélgetések visszhangoznak majd az utánunk-időben. Mert nemcsak jellemkalandos történetek ezek, hanem dokumentumok is. „Okiratok", tanújelek, sőt hiteles források a majdani kutatók, helytörténészek számára, akik ötven, száz... év múlva a most-Ceglédet fogják feltárni. (Üdvözöljük őket e munkával is!)
Vissza