Sorsunk

Fülszöveg

"...nagy munkát vállal az magára
Ki most kezébe lantot vesz!..."
Aki a mindennapok gyilkos taposása közepette versek írására mer vállalkozni, arra többszörösen is vonatkozik Petőfi fent leírt két sora.
Ez a kötet méltán tükrözi évtizedünk minden lelki problémáját az egyénen kersztül egészen a társadalom legmélyéig, netán a csúcsáig.(!?) Mikor a versfaragó ember önmagát kitárja a nagyközönség előtt, meztelenebb lesz a sztriptízben szereplőknél is. Hiszen azok csak a külsejüket meztelenítik le, nem belső titkolt gondolataikat, lelki önmagukat. S a legmerészebb tett ez! Érzeleink akkor tartoznak a nagyközönségre, ha azokat más is értékmérőként tudja használni - akár a kitárulkozó megítélésére, akár egy csapda kikerülésére.
"...Kusza ma is a világ
s libikókát játszik szüntelen..."
Útmutatást nehéz adni a ma emberének - már csak önérzete miatt is -, de igenis fel kell mindenkinek hívni a figyelmét a rá váró veszélyekre, megpróbáltatásokra.
Minden szónak, minden sornak, minden versnek akkora az értéke, amennyit abból fel tudunk használni akár önmagunkért, akár másokért.
"...Gúnyosan rámkacsint a feléig írt lap
már mindketten tudjuk, mit érnek a szavak..."
Igen, az útvesztő itt van! Mindig a szavakban, de a szavak mögött is. Hiszen a krédések veszedelme soha nem magában a kérdésben van, hanem az azt megelőző hallgatásban! S bizony ebben az országban nagyon sokan hallgatnak (még?)!
Érzelmektől fűtött, de ugyanakkor gondolkodásra ösztönző versek gyűjteménye ez a könyv. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik az olyan verseket, melyek a tudatalattinkba is befészkeli magát, melyek egyszerűségükkel, nyugodtságukkal ragadják meg az embert.
"...elért az árnyék mára és vele a munka,
Mely értelmet ad végül a létnek"
(Így vélem és hinni szeretném)

Bíró Endre Vissza