Sorsunk

Előszó

Nehéz sorsdöntő időkben indult útjára a Janus Pannonius Társaság lapja, a Sorsunk, 1941 tavaszán. Bölcsőjét körülállták az akkori magyar irodalom legjobbjai, mert ez a lap - amint a neve is kifejezte - nem csupán regionális folyóirat volt, hanem a magyarság egyetemes problémáit érintő kérdésekkel is foglalkozott. A húsvétkor megjelenő első szám "Beköszöntő"-jében Fischer Béla, a Társaság elnöke így körvonalazza a lap célját: "Nem szórakoztatni jöttünk.. a mélység szélén állunk és senki sem tudja közülünk, hogy mi lesz velünk... Körülöttünk mintegy átláthatatlan, bozótos őserdő az évtizedes, sőt évszázados mulasztásokból elintézetlenül visszamaradt életkérdések tömege. Ebben az erdőben akarunk ritkítást csinálni a szellem éles fejszéjével, hogy levegőhöz, szabad éghez, hogy akadálytalan boldoguláshoz juthassunk valamennyien... Programunk: ha csak egy lépéssel is elősegíteni a magyar jövő előkészítését, hogy az eddiginél biztosabb és jobb legyen a sorsunk."
A folyóirat szerkesztője, Várkonyi Nándor hasonló szellemű alapvetést végez: "Hadat üzenünk az áltató legendáknak, a nemzeti hiúságok vásárának és minden véteknek és hazugságnak, mely életünket terheli. Ahogyan a magyar élet egész kérdéshalmazát szerves egészében látjuk, épp úgy nem fogjuk tájak szerint osztályozni a kérdések kutatóit, s a toll munkásait. Csak egy célunk lehet: minél mélyebben megismerni az egyetemes magyarságot, s a szellem fegyvereivel szolgálni megerősödését. Vissza