Sorsvállalók

Előszó

Kedves Olvasó!
A magyarországi bányaművelés jelentőségéről, a népgazdaságban betöltött szerepéről impozáns számok tanúskodnak. Szénbányászatunk évente 25-26 millió tonna szenet termel, s a növekvő mennyiség mellett egyre jobb minőségben elégíti ki a lakosság igényeit. A kőolajbányászat, jelentős erőfeszítések árán évek óta szinten tartja részarányát a hazai felhasználásból, s földgáztermelésünk közben az elmúlt tíz év alatt több mint másfélszeresére emelkedett. Bauxitbányászatunk évi 3 millió tonna körüli eredményével az európai termelés hozzávetőleg egyötödét adja; dinamikusan fejlődik ásványbányászatunk is. Az a tény, hogy Magyarország a felhasznált energia mintegy felét hazai forrásokból tudja fedezni, ugyancsak a bányászat jelentőségét húzza alá.
A számok, adatok önmagukért beszélnek. De a nagy számok, a meggyőző adatok bűvöletében sokan elfeledkeznek az emberről, aki ott áll a számoszlopok mögött. A bányászat sikereit látva sem gondolnak a bányászokra, akik nap mint nap kemény munkával, erejüket nem kímélve azért dolgoznak, hogy ezek az eredmények megszülethessenek. A könyv, amelyet az olvasó most a kezében forgat elsősorban őróluk szól.
A riportkötet szerzője bányászokat szólaltat meg. Bányászokat, akik ezerszer elátkozták a mesterségüket, és mégsem akarnak, mégsem tudnak szakítani vele, mert a bányamunka számtalan nehézsége mellett megismerték e kemény szakma szépségét is, és most már egyszer s mindenkorra bűvöletében maradnak. Bányászokat, akik egyszer, valamikor azt hitték, hogy munkát, munkahelyet találtak maguknak, és csak később döbbentek rá, hogy sorsot választottak. Választottak, és vállaltak is. Vissza