Csak tiszta forrásból - Bartók 125

Előszó

Nagyon sok szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket a Magyar Állami Operaházban. Megtiszteltetésnek érzem, hogy egy ilyen igazán jelentős rendezvénynek, eseménynek adhatunk otthont. Ez a nemzet rendelkezik egy egészen különös, korszakos géniusszal, Bartók Bélával, aki - ahogy én látom - igazából nincs a helyén, sem ebben az országban, de a világban sem. Fantasztikus személyiség volt, s tán lehet egy bornírt példával élni: ha a fizikában Newton és Einstein volt a két kimagasló csúcspont, akkor a zenében - én úgy érzem - Mozart és Bartók ugyanez. És mégis, Bartók Béla és munkássága - különös módon - nem kapja meg azt az őt megillető tiszteletet, elismerést, amelyet megérdemelne. De ez a rendezvény, a „Bartók 125 - Csak tiszta forrásból" című és témájú művészeti pályázat is azért jött létre, hogy ez a helyzet megváltozzon.
Bizonyára tudják, hogy a József Attila Művészeti Centrum Alapítvány, a Terézvárosi Önkormányzat és a Magyar Állami Operaház közösen - mintegy mecénások - hirdették meg Bartók Béla emlékére a pályázatot, mégpedig költészeti, zeneszerzői és képzőművészeti területeken. A Magyar Állami Operaház is küldetésnek tekinti, hogy a világon mindenhová eljuttassa Bartók muzsikáját, játssza műveit - mint azt ezúttal is tesszük -, s nem utolsó sorban: Bartók szellemében élje mindennapi életét. Ma azért vagyunk itt együtt, hogy a győztes pályaműveket megünnepelhessük, hogy meghallgassuk a friss zeneműveket és verseket, hogy megtekinthessük a Vörös Szalonban a kiállítást, hogy átadjuk magunkat a bartóki hangulat élvezetének. Vissza