A templomrabló/Júdás

Fülszöveg

Sőtér István életműsorozatának jelenlegi kötete egy regényt és egy drámát ad közre. Mindkettő régebben, a negyvenes években keletkezett; a regény, A templomrabló a másdoik világháború vége felé, 1943-ban, a dráma, a Júdás pedig a felszabadulás első esztendeiben. Mindkettőnek a vallás az igazi anyaga, a mitikus "regulio", vagyis a lélek hitbeli függése, de csak a dráma választja Júdás mítoszi témáját; A templomrabló az első világháború utáni, franciák megszállta Szeged történelmi és társadalmi viszonyaiba ágyazott regény az ifjúságról szól, a modern realisztikus regény ábrázoló eszközeinek rugalmas felhasználásával, amelyeket a német romantika elbeszélő irodalma éppúgy inspirált, mint a francia szürrealisztikus regény.
A templomrabló-nak gyilkosságba torkolló, izgalmas története is van, mélyebb izgalma - és újdonsága - azonban a nyugtalan időktől űzött, helyüket nem lelő, jövőjüket kereső és eszményekre szomjas fiatal lelkek viselkedésének írói elemzésében rejlik, melynek során Sőtér nemcsak az érettségi előtt álló diákok tisztátalan-zavaros lelkiállapotait ábrázolja, hanem a fiatalokért egymással is csatázó felnőttek világának három, a korra jellemző képviselőjét is. Egy zenerajongó, kételyeit magába fojtó, felvilágosult, humanista paptanár, egy misztikus elragadtatásokban égő, félkegyelmű egyházfi s egy ki tudja, honnan jött, tetteivel az öncélú anarchiát és terrort megtestesítő csavargó: Paszkál, Sekrestyés és Csamangó igyekeznek megszerezni a lelkek fölötti abszolút hatalmat egy züllésnek indult, bomló és értékeit vesztett világban. Vissza