Fülszöveg
RÉSZLET A REGÉNYBŐL:
„Megindultak. Szabályos sorban, mögöttük a tisztekkel, akik ügyeltek rá, hogy senki se váljon túl sokáig. Ám erre nem volt szükség. A gyalogság rohamra indult - hátukon a súlyos hátizsákkal, lőszerrel és fegyverükkel kényszerítették magukat, hogy az árok árnyékából kilépjenek a hajnali fénybe. Aztán már egészen kiegyenesedve, félig lépegetve, félig csoszogva haladtak előre, igyekeztek megtartani az egyensúlyukat az egyenetlen talajon,'miközben a robbanások zaja teljesen megsijketítette őket.
Az első néhány méteren Harrison lehajtotta a fejét. Nevetséges, de azon tűnődött, vajon mit termeszthettek ezen a földön a háború előtt. Aztán azon töprengett, hogy mit fognak termeszteni, ha ez az egész véget ér, már ha véget fog érni egyáltalán. Biztos jófajta gabona lesz. Búza, vagy árpa de az is lehet, hogy krumpli terem majd itt. Vagy kukorica. Vagy réti perje.
Amikor felemelte a fejét, egy röpke pillanatig azt hitte, hogy ameddig csak ellát, sötét vadvirágok...
Tovább
Fülszöveg
RÉSZLET A REGÉNYBŐL:
„Megindultak. Szabályos sorban, mögöttük a tisztekkel, akik ügyeltek rá, hogy senki se váljon túl sokáig. Ám erre nem volt szükség. A gyalogság rohamra indult - hátukon a súlyos hátizsákkal, lőszerrel és fegyverükkel kényszerítették magukat, hogy az árok árnyékából kilépjenek a hajnali fénybe. Aztán már egészen kiegyenesedve, félig lépegetve, félig csoszogva haladtak előre, igyekeztek megtartani az egyensúlyukat az egyenetlen talajon,'miközben a robbanások zaja teljesen megsijketítette őket.
Az első néhány méteren Harrison lehajtotta a fejét. Nevetséges, de azon tűnődött, vajon mit termeszthettek ezen a földön a háború előtt. Aztán azon töprengett, hogy mit fognak termeszteni, ha ez az egész véget ér, már ha véget fog érni egyáltalán. Biztos jófajta gabona lesz. Búza, vagy árpa de az is lehet, hogy krumpli terem majd itt. Vagy kukorica. Vagy réti perje.
Amikor felemelte a fejét, egy röpke pillanatig azt hitte, hogy ameddig csak ellát, sötét vadvirágok nőnek. Sötétek, mint az íriszek, vagy a folyóparton növő nád. Aztán rádöbbent, hogy nem virágokat lát, hanem embereket, ahogy tántorogva mennek előre. Sötét vadvirágok, melyek lehajlanak a földre.
(Folytatás a hátsó fülön.)
Akkor megbotlott, és majdnem elveszítette az egyensúlyát. Lepillantva döbbenten látta, hogy szétnyüik előtte a föld. Mintha valami hirtelenjében ki akart vobia nőni belőle. Hirtelen felgyorsult az idő; valamit elültettek itt, ami most, mint a mesebeli paszuly, egyik pillanatról a másikra ki akar nőni.
A másodperc egy töredékéig elvarázsolva nézte a tőle jobbra és balra megjelenő hajtásokat. A németek frontvonalát nem látta. Körülvették a földből kiszökkenő magok. Aztán eltalálták.
Csak akkor döbbent rá, hogy nem is magok, hanem gépfegyvergolyók, melyek végigsöpörtek rajtuk."
A SZERZŐTŐL A KIADÓ GONDOZÁSÁBAN MÁR MEGJELENT:
Elizabeth Cooke
Lii/^uuvítii vjwuivví y
-p^herforcl '
A yorkshire-i, csodálatos szépségű, ötszáz éves Rutherford Park lakóinak viszonylag békés élete immár a múlté.
1915 májusában Lord Cavendish, Rutherford nyolcadik earlje és felesége, Octavia, húszéves Harry fiukért aggódik, aki Franciaországban a Királyi Repülőhadtestnél pilótaként szolgál. A hazafias lelkesedés hatására a Park fiatal férfi alkalmazottai is kiképzőtáborokba, majd a Csatornán túli hadszínterekre mennek harcolni a németek ellen. Otthon maradó szeretteikre gondolva próbálják elviselni a háború iszonyatos borzalmait. A frontról sebesülten térnek vissza, vagy életüket áldozzák hazájukért. A német torpedók még a világ akkori leggyorsabb utasszállító hajóját, a Lusitaniát is elsüllyesztik, amikor Amerikából Liverpoolba tart, ártatlan civilekkel, főleg asszonyokkal és gyerekekkel a fedélzetén. Harry gépét is találat éri, ő súlyosan megsebesül, és francia hadikórházba kerül. Apja szívbetegsége miatt édesanyja megy érte a folke^one-i kikötőbe, és hazaviszi Rutherford Parkba gyógyulni.
¦ Vaion sikerül-e őt otthon marasztalniuk, vagy visszatér a csatame-zor^? Es túlélte-e Octavia amerikai szerelme a Lusitama pusztulását? A Tisatelt Ök^asó választ^^^ ^fedésekt-^^^elolvas^Elizabtth
Vissza