Jászvadókák

Előszó

Ezt a néhány verset, úgy ajánlom olvasásra, mint a kereskedő a ritka számba menő áruját. A vers nem ismeretlen; de manapság mégis valami új, mivel döbbenetes bátorság kell ahhoz, hogy valaki ilyen irodalmi mű megjelentetésére vállalkozzék. Totális hit kell ahhoz, hogy higgyen abban: ez siker lesz. Miért merem ezt leírni? Azért, mert a most rohanó világ embere, nem a lélekre gondol, hanem a jólétre, és arra, hogy a fizetéséből úgyahogy megéljen. Ha olvasni akar akkor ott a „filléres" újság, ott a semmisemdrágának hitt szex irodalom, amely „szórakoztat" és „felvilágosít", potom pénzért. Azután a káröröm közlő lapok: - Igen, mi magyarok csak tudjuk, hogy mi az „öröm"; Az anyját neki! - Na ez jól megkapta, és kezet dörzsölve mondjuk: - Én ezt megmondtam - és büszkén kihúzott derékkal vesz még egyet, amely ugyan azt írja, mint az előző. Azért egy könyv, amely gondolatokat hoz felszínre bennünk, valamivel más érzést kelt a lelkünkben, még akkor is, ha nem azonos a gondolat. És amikor egy-egy vers megragadja a szívünk ritmusát, azért az már arra is bizonyság, hogy mégis van még lelkünk, a testből nem halt ki az érzés, a jó, és a szép iránt. Ezzel a meggyőződéssel hiszem, hogy sokan lesznek akik megfogják venni e könyvet, és olvasás közben visszajön az ifjúság, megszépül a bennünk már-már befészkelt szomorú, vagy kétségbeesett gondolat. Új hitnek ad helyet a lélek, új gondolat szárnyal az ismeretlen jövő felé szimbolikusan, -úgy legyen Vissza