Spanyol-út 1868. (rossz állapotú)

Előszó

Nincs még irodalmunkban spanyol utazás; ezen körülmény fölér egy ívnyi mentegetéssel, hogy útivázlataimat kiadom. Az úttörők mindenütt kímélettel találkoznak; legyen szabad nekem is elnézést reméllenem, habár nem mondható is vállalatom a szó teljes értelmében úttörésnek, mert más irodalmak ugyancsak bővében vannak a spanyol utazásoknak.
Különbség van útikönyv és útleírás közt, az egyik utazóknak, a másik csupán az olvasóknak van szánva; én azonban egyesítettem e két irányt, mindakettőnek annyit juttatva, a mennyi elég, hogy összeférjenek. Csak így lehetett szélesbíteni olvasókörét.
Az összekapcsolás igazolva van, mert a vasútak máris azon ponton vannak, mikor az útazás fölötte könnyű. Azután Spanyolország most, ahogy viszonyai gyökeres változáson mennek át, európai érdekű; ennélfogva a ki csak újságot olvas is, kívánatosnak látszik, hogy megismerkedjék a meglevő állapotokkal, miután ezekből keletkeznek az újak.
Sokszor beszélek magamról, ezt ne tessék személyi fontosságomnak, hanem azon tapasztalásnak tulajdonítani, hogy minden útirajzban leginkább a részletek, a személyi helyzetek érdekeltek. Talán úgy van vele minden ember, mert csak ekkor nyilatkozik a közvetlenség, a sajátszerűség, s ezt keressük az útirajzokban, nem pedig mélységes tudományt.
Hol a tárgy mivolta, vagy a helyzet könnyebb megértése követelte, röviden történetét is megemlítem; ezen adatok fogják tenni a fenéksúlyt, ha mértékre találja bocsátani az olvasó, így talán művem könnyűsége miatt, föl nem billen a serpenyő.
Esztergam, 1868. decz. 8. Zádori János Vissza