Spinoza és a filozófiai etika problémája

Előszó

Monográfiát írni nehéz, évekkel a megírás után újraírni még nehezebb. 1989-ben védtem meg kandidátusi értekezésemet A Spinozái etika rekonstrukciója címmel, melynek e monográfia teljesen átdolgozott változata. (Az első változat 1990-ben preprintként németül jelent meg az MTA Filozófiai Intézetének DOXA Library című sorozatában.) Spinoza főművének, az Etikának, elemzése most új keretbe ágyazódik: új a bevezető s a záró fejezet is. A korábbi írást függelék zárta, melyben körvonalazni próbáltam azt a rendszertani helyet, ahová beilleszkedhet a XVIII. század vége felé kialakuló racionalista - „szubsztantív" - történelemfilozófia. Ezt a függeléket - részben terjedelmi, részben tartalmi okokból - most elhagytam, helyére pedig egy vázlatos gondolatmenet került arról, hogyan válik kérdésessé az a kartezianizmus, amelynek egyik betetőződése kétségkívül Spinoza Etikája.
Említett kandidátusi disszertációm három évvel a diploma megszerzése után íródott, filozófiatörténészi illetve oktatói pályám kezdetén. Kétségtelen, hogy a határozott vélemény megalkotására és kimondására való, mélyről fakadó törekvés és az árnyalt műértelmezés kívánalmát nem mindig sikerült összhangba hozni egymással. Ma úgy látom, nem is igen lehetséges ezt megtenni hosszú évek saját műelemző gyakorlata és mások munkájának afféle intenzív, gondoskodó figyelemmel követése nélkül, amit a - kivált tehetséges - hallgatókkal való szoros együttműködés jelent, s ami által akaratlanul is sokkal igényesebbé válunk a saját munkánkkal szemben is. Köszönettel tartozom tehát budapesti hallgatóimnak, elsősorban azoknak, akikkel megjelentettük a Spinoza-tanulmányok című kötetet, akik egyszerre tették nehézzé az újraírás feladatát és segítettek hozzá azokhoz az eszközökhöz, melyekkel az megoldhatóvá vált. Vissza