Munkások a "fekete arany" birodalmában

Előszó

Az olajipar Magyarországon a XX. században gazdasági szerepét tekintve a legfontosabb iparágak közé tartozott. A kőolaj a XIX. században és a XX. század elején még mint a világításra használt petróleum alapanyaga játszott szerepet, de az 1920-as évektől, még inkább a gazdasági világválság után elsősorban motorhajtó- és kenőanyagként hasznosult. Ekkortól a gazdasági stabilizáció, a motorizálódás, majd a háború alapvető nyersanyag volt, s jelentősége a háború befejeződése után sem csökkent, nélkülözhetetlen egyenértékes lett a külkereskedelemben, nagy szerepet kapott a jóvátétel törlesztésében, az ország újjáépítésében, a termelés beindításában, a gazdasági fejlődésben.
Az olajipar két, a termelés módszereiben, technikájában és végtermékében eltérő iparágat foglal magában: a kőolajbányászatot, valamint a kőolajfeldolgozó ipart. A két ágazat Magyarországon a XIX. század második felétől közel egy évszázadon át öntörvényei szerint, egymásra utaltan bár, de egymástól függetlenül fejlődött. E kettő teljes szervezeti egysége csak az államosítások után, a kőolajipar egységes irányításának kialakulásával valósult meg. A korábbi időszakban egyrészt egymásrautaltságuk, másrészt gazdasági szerepük hozott létre közös vonásokat, részleges egységet közöttük. Vizsgált korszakunkban a kötődés szálait erősítették a nemzetközi és hazai gazdasági és politikai események, folyamatok által az olajtermelésre, és -feldolgozásra gyakorolt azonos, és az ipar jellegéből fakadóan intenzív hatások, s az ezek által kívánt, bizonyos mértékig szinkron fejlődés. Vissza