225 év az Orsolya Zárdától az Ady Endre Líceumig

Előszó

Kitörő örömmel és mélyen fejet hajtó elismeréssel üdvözlöm a nagyváradi Ady Endre Líceum Vezetőségének és az Alma Mater Alapítványnak azon kezdeményezését, hogy az 1993-as Öregdiák-találkozó hatalmas sikere után ez év júniusában ismét megrendezi a volt Orsolya Rend épületében bármikor végzett öregdiákok találkozóját. A találkozás élményén kívül történelmi szükségesség is e rendezvény, mert a mai ember életét szerte a világon láz gyötri, menete a kétség és bizonytalanság félelmetes sodrában hánykolódik. Éjjel és nappal kóvályognak terhes gondolataink és égő szemünk a fényben is imbolygó árnyakat lát.
Nem könnyű manapság mozgalmas életünk sokszor értelmetlen kavargásai s néma szövevényei között eligazodnunk. A gazdaságtudományi elméletek nem képesek megmagyarázni, de még csak értelmezni sem azokat a tényeket és összefüggéseket, amelyek anyagi természetű hatásaikkal már-már teljesen az animális létre szorítják le a legmagasabb értelmiségű rétegeket is és a vadon életfelfogását tenyésztik ki nemcsak az alacsony értelmi színvonalon. Riadtan állunk szemben a kenyérharc és a törtető érvényesülés ezer változatával ahol döbbenetes üresség tátong a keresztény erkölcs és a magasabbrendű szellemiség követelményei előtt, melyet az Orsolyiták tan- és nevelési módszere képviselt immár több mint kétszáz éve, de ezt igyekezett mindvégig képviselni - ahogy lehetett - utódja, az Ady Endre Líceum is. Szinte diktatórikus érvényessége volt az Iliescu fémjelezte elmúlt hét esztendőnek az „aki bírja, marja" elve. Valósággal a szemünk láttára sodródik életberendezkedésünk az egyetemes személytelenítés felé s közben természetszerűen kiküszöbölődik az értelem színe-java. A szakadék egyre mélyül ember és ember, de még inkább erkölcsi személyiség és a biológiai egyed között.
Ezért lehet csak elismeréssel írni az újabb öregdiák találkozóról, hogy most, amikor hisszük, hogy a történelem sorsfordulata is új reménységgel tölt el bennünket jobb jövőnket illetően, a különböző korú nemzedékek találkozója elősegítené Aquinói Szent Tamás Summa Philosophica-jában kimondott igazságát: „A természet törvénye szerint az ember barátja embertársának" (naturaliter homo homini amicus est). Ezzel összhangzik Szent Ágoston sokszor idézett mondása is: „Anima humana naturaliter christiana "(az ember lelke természetszerűen keresztény). Vissza