Statika és szilárdságtan

Előszó

A mechanika a fizikának egyik legrégibb fejezete. Hivatása, /épugy, mint a többi természettudományoké is/ bizonyos természettüneményeket megfigyelni s azokat megmagyarázni. Azok a tünemények, amelyeknek vizsgálatával és megmagyarázásával a mechanika általában foglalkozik, a mozgás és a nyugvás.
A technikai mechanikának, amellyel a Müegyetemen foglalkozunk, az előbbieken kivül más feladata is van. Ez a feladat a technikus élethivatásából ered. A technikus ugyanis, mint a gazdasági életnek egyik legfontosabb tényezője, arra van hivatva, hogy a jelenségeket ne csak ismerje, hanem azokat a gazdasági élet problémáinak megoldására értékesitse is. Ennélfogva a technikai mechanika nem szoritkozhatik egyedül a mozgás és a nyugvás körül előálló jelenségek és az ezekből lekövetkeztetett törvények előadására, hanem ki kell terjeszkednie olyan eljárások ismertetésére is, amelyekkel bizonyos megkövetelt mozgások vagy nyugvások föltételeit előre megállapithattuk, vagy az adott föltételeknek megfelelő tárgyakat - szerkezeteket, gépeket - megtervezhessük. Eközben nem egy olyan feladatot is meg kell oldanunk, mely az általános mechanika törvényeivel szigoruan még nem fejthető meg; hanem csak bizonyos föltételek mellett, bizonyos foku megközelitéssel. Az ilyen megoldások természetesen nem lesznek általános érvényüek, hanem csak bizonyos megszabott körön belül fogadhatók el.
Szükségesek azonban, mert a technika fejlődése, a gyorsan rohanó gazdasági élet legtöbbször nem várhatja be a szigoru és általánosan érvényes elméletek kialakulását, és sokszor inkább beéri jó közelitésekkel, csakhogy az elébe kerülő problémákat a gyakorlatot kielégitő pontossággal megoldhassa. Természetes azonban, hogy mihelyt általánosabb érvényü, szigoru megoldás lehetővé lesz, ezek fogják a közelitő elméletek helyét elfoglalni. A technikai mechanika feladata tehát a mozgás és nyugvás jelenségeinek leirásán és megmagyarázásán kivül a technikai gyakorlat megkivánta szigoru, valamint közelitő elméletek fölállitása. Vissza