Előszó
ajánlás
Az Olvasó - akit régi, megsárgult újságokban a nyájas jelzővel szoktak illetni - egy olyan könyvet tart a kezében, amely hatvan évi szolgálat írásos dokumentumait tartalmazza. Ez a szolgálat - mert az újságírás a köz szolgálata, a közönség mindennapi olvasási igényeinek kiszolgálása
- 1942-ben kezdődött és hosszabb-rövidebb kényszermegszakításokkal hat évtizeden át tartott. A munkát ugyan még nem tekintem befejezettnek és ha Isten éltet, még szeretném folytatni, de most - többek únszolására
- úgy gondoltam, ez a viszonylag kerek dátum alkalom lehet arra, hogy visszatekintsek az eddig végzett szolgálat éveire, illetve azok termésére. És alkalom arra, hogy kiválogassam ennek a termésnek javát - vagy legalábbis azt, amit én annak érzek - és a régi emlékek felidézésének, az archív újságcikkek új ráolvasásának örömét megosszam az Olvasóval.
Nem pózolás, amikor felelősségem teljes tudatában állítom: nehezen szántam rá magam erre, mert tudom, hogy az újságcikk múlékony műfaj, ami ma érdekes, holnapra már avíttnak számít és nincs unalmasabb egy tegnapi újsághírnél. Néhány barátom - elsősorban az időközben tragikus körülmények közt elhunyt, ezt az összeállítást előszóval megtisztelő Varga Laci atyai jóbarátom - bíztatására végül mégiscsak nekiálltam, hogy beleásva magam hat évtized alatt felgyülemlett cikkek halmazába, előkotorjam azokat az írásokat, amelyek őriznek valamit a kor levegőjéből és érdekesek lehetnek mások számára is. Úgy gondolom, egy régi újságcikk kétféle ember érdeklődésére számíthat: olyanéra, aki átélte azt a kort és az emlékeit eleveníti föl az újraolvasás révén, és olyanokéra, akik akkor még nem is éltek és csak hallomásból tudnak ezt-azt az elmúlt évtizedekről. Ezek számára talán még tudok valami újat is mondani
Hazudnék, ha elhallgatnám: a kordokumentumok bemutatása mellett céljaim között szerepel persze a vágy - ami mindenkit sarkall, aki írásra adja a fejét -, hogy megmutassam magamat is, pontosabban közreadjam véleményemet a világ dolgairól, az elmúlt évtizedek sorsfordulóiról. Hogy megosszam a közelmúlt eseményeiről kialakult nézeteimet másokkal az egyetértés igénye nélkül, mert a demokrácia jegyében tisztelni kell mások eltérő álláspontját. A különbségek ütköztetése által juthatunk el az igazsághoz s annak megtalálását mindennél fontosabbnak tartom. Ha ezt e kis könyv bármilyen mértékben is elősegítette, munkám már nem volt hiábavaló.
Az összeállítás és a válogatás munkáját a bőség zavara nehezítette. Az elmúlt évtizedek viharaiban rengeteg régebbi cikkem elkallódott ugyan,
Vissza
Fülszöveg
A szerző rövid szakmai életrajza
Született 1921-ben Budapesten, ahol a piarista gimnáziumban érettségizett, majd elvégezte a Közgazdasági Egyetemet. 1942-től a Magyar Szárnyak c. szakfolyóirat belső munkatársa, egyben a légierők haditudósítója. Szakcikkei jelennek meg a Függetlensége, napilapban. 1943-ban belép a Független Kisgazdapártba s ezen a réven kapcsolatba kerül az ellenállási mozgalommal. Az ostromot illegalitásban vészeli át Budapesten. 1945. februártól az FKGP-t képviseli a Budapesti Nemzeti Bizottság titkárságán, közben cikkeket ír több polgári lapban. 1947. márciusában a Sulyok-párti Holnap belpolitikai rovatvezetőhelyettese. A lap megszüntetése, ill. a párt feloszlatása után résztvesz a Pfeiffer-párt választási kampányában, a választás után a Kultuszminisztériumban kap sajtóelőadói állást. Október 15.-én letartóztatja az ÁVH. Az úgynevezett Peyer-összeeskiivés negyedrendű vádlottjaként a Népbíróság 6 év kényszermunkára ítéli. 1954. júliusában szabadul és csak...
Tovább
Fülszöveg
A szerző rövid szakmai életrajza
Született 1921-ben Budapesten, ahol a piarista gimnáziumban érettségizett, majd elvégezte a Közgazdasági Egyetemet. 1942-től a Magyar Szárnyak c. szakfolyóirat belső munkatársa, egyben a légierők haditudósítója. Szakcikkei jelennek meg a Függetlensége, napilapban. 1943-ban belép a Független Kisgazdapártba s ezen a réven kapcsolatba kerül az ellenállási mozgalommal. Az ostromot illegalitásban vészeli át Budapesten. 1945. februártól az FKGP-t képviseli a Budapesti Nemzeti Bizottság titkárságán, közben cikkeket ír több polgári lapban. 1947. márciusában a Sulyok-párti Holnap belpolitikai rovatvezetőhelyettese. A lap megszüntetése, ill. a párt feloszlatása után résztvesz a Pfeiffer-párt választási kampányában, a választás után a Kultuszminisztériumban kap sajtóelőadói állást. Október 15.-én letartóztatja az ÁVH. Az úgynevezett Peyer-összeeskiivés negyedrendű vádlottjaként a Népbíróság 6 év kényszermunkára ítéli. 1954. júliusában szabadul és csak fizikai munkásként tud elhelyezkedni. 1956. október-novemberben a Magyar Nemzet szerkesztőségében dolgozik, ahonnan a forradalom bukása után rövidesen elbocsátják. Rendőri zaklatások között ismét fizikai munkával keresi a kenyerét, míg 1970-ben alkalma nyílik családjával,együtt Nyugatra menni. Rövid bécsi tartózkodás után az Egyesült Államokba kerül, ahol Washingtonban talál otthonra és bekapcsolódik az emigrációs sajtóéletbe. A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége és a Szabadságharcos Szövetség sajtótitkára. Cikkei hetente jelennek meg a Katolikus Magyarok Vasárnapjában és más emigrációs lapokban. 1974-től a montreali Magyar Hírlap politikai szerkesztője. 1975-ben Független Magyar Hírszolgálat címmel havonta megjelenő sajtótájékoztatót indít, amelyet 1996-ig szerkeszt. 1977-től 1996-ig a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége főtitkára, illetve később elnöke. 1996-ban hazatelepül Magyarországra. Azóta Egerben él és állandó vezércikkírója a Los Angelesben megjelenő Californiai Magyarság c. hetilapnak.
Vissza