Stradivari

Fülszöveg

A regény több szálú cselekményének egy fő ága a XVII. század végi, XVIII. század eleji Cremona városába, a hegedű szülőhazájába vezet. A napsütötte olasz tájon allonge-parókás, selyemruhás férfiak, abroncsszoknyás nők, fehér bőrkötényes hegedűkészítő mesterek élnek, szeretnek, muzsikálnak. A regény fő alakja, a csendes, nyugodt, de belső tűz hevítette Antinio Stradivari, kinek Beatrice Amati iránti szerelme búvópatakként vonul végig a könyvön - a reménytelen vágyakozástól a reménytelenség és beteljesülés évtizedein át a tragikus végig. A regény régi korokat felidéző fejezeteit Stradivari 1681-ben alkotott mesterhegedűjének kalandos sorsa és tulajdonostól tulajdonosig történő vándorlása kapcsolja össze a könyv másik fő ágával, a XX. századi Berlin művész és bohém társadalmának életével. Itt lép előtérbe Kurt von Thiessen, a hegedű újkori tulajdonosa, és baráti köre: Gobby Eberhardt, a béna hegedűművész és érdekes izgalmas tanítványai és barátai. A két cselekményszálat átívelő több mint kétszázötven évet az olvasó a hegedű vándorlását követve a szerző művészi karmesterpálcájának intésére éli át; így jutunk el a korabeli Velencébe a lovagok és bérgyilkosok, meg a gettók világába, a Rákóczi-szabadságharc katonái közé, látjuk a francia forradalom harcosait és a Grande Armée rongyosan vánszorgó roncsait, bepillantunk az ivanovói dekabristák szervezkedésének kulisszatitkaiba, belépünk Varsó és London hangversenytermeibe. Szántó György regénye egy képzeletbeli hegedűverseny tételeinek és a hegedű négy húrjának megszólaltatását választotta művészi formaként. A mű végén a húrok egybecsengenek, majd a klasszikus "zenemű" akkordjai elhalkulnak és elhallgatnak. Vissza