Én memóriám (dedikált példány)

Fülszöveg

Mottó 1
„Ami ezen a földön volt valaha, elmúlni sosem tud egészen. Ebben az országban minden régtől van, és rosszul is van. A szokást alázatnak, a forradalmat ábrándok báljának, az örömünnepet részeg dínom-dánomnak nevezik. Akkor hull a hó, amikor nem olyan jó, hogy hull. Gyakran eltéved a szél, s amikor előkerül végre annyi a bűntudata csak, hogy a történelmi port a szemünkbe fújja. Errefelé az idő nem tud olyan kárt okozni, hogy holnapra ne legyen mégis jó. Néha úgy ragyog ezen a földön a szar, hogy nem tudsz másra gondolni, mint hogy ő is a szív alatt lakott egy álló napon keresztül, de talán még repülni is tud, amit más tájékokon soha. Ezen a földön minden mindennel összeér, s ha úgy tetszik, van a miérteknek magyarázata, az inkább csak historikus tudóskodás, vagy poétái szentiment.
Itt a ráció a maga karikatúrája. Soha nem tudod, sírnod, vagy nevetned kell-e a következő pillanatban. A szellentésből tragédia lesz, áldozati véredbe beleköpnek, aztán megsütik és kiárulják. Ezen a földön nem a dolgok miértje az érdekes, hanem a lehetséges, ami viszont sohasem teljesedik be. Csak annak lehet igaza, aki belepusztul a rögeszmébe, hogy lehetne másképpen, mint ahogyan van. Nem és nem. Ezen a földön soha nem lehet másképpen, mint ahogyan van."
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája (regényrészlet)

Mottó 2
"vén vagyok, - nem boldogtalan...
Ti csak üssetek rést a légyen,
fiúk... S éljetek boldogan!"
Balla Zsófia: A szép fegyverkovácsné elköszön a régi fiúktól (részlet) Vissza