Akár az üldözött

Fülszöveg

Suhai Pál költészete nem a manapság divatos irodalmi áramlatok hatására bontakozott ki, fejlődése is öntörvényű líraiság irányába mutat. Felszíni csillogás, vibráló ötletek helyett az individuum belső kozmoszának - elröppenő hangulatok, nehezen besorolható lelkiállapotok, a végső kérdések izgató sejtelmeinek - feltárására és felmutatására vállalkozik. Formai változatosság, álomszerű stilizáció, szimbolikus léthelyzetek mélyen átélt elemzése, fegyelem és tudatosság jellemzik figyelemre méltó müveit. Humánus felelősségről tanúskodó vallomásai a személyes lét mozzanatainak érzékletes kivetítésen túl mélyen morális tartalmúak. Szellemi erőfeszítésének irányát az elszigeteltségből való kitörés vágva határozza meg. Így közös emberi törekvéseinknek emocionálisan hiteles és igényes költői megfogalmazását reprezentálják versei. Ezekkel a versekkel tartozásomat szeretném törleszteni. Azokkal szemben, akik látszólag mit sem adtak, csak kötelességüket teljesítették, csak szerettek, csak szerettek volna szeretni, csak éppen föláldozták magukat, ha nem is miattam: értem, értem is; akik - bár névtelenül - olyan hatalmas adósságot varrtak lassanként a nyakamba, hogy most már halálomig „attól koldulok". Hozzájuk tartozom én, aki nekik: az ő mozdulataikat eszem, az ő tekintetüket iszom, indulataik - szavaim. Amíg kimondhatom őket, tudom, hogy vagyok. Talán erről az énről: a hóba eltemetett évek külön időszámításáról, a szívnek forditott, a pőre kés logikájáról, az irgalmatlan feltámadásról is beszélnem kellene, hogy ne legyek olyan síkos és megfoghatatlan, mint a halak. De ha verseim úsznak, akadnak majd ügyes horgászok is, hogy kifogjanak. Használati utasítást nem fűzök e sorok olvasásához, csak annyit: ezek egy istentelen - egy „pogány" - lélek vallomásai, aki már csak - micsoda blaszfémia - emberi testamentumokban hihet. Korunk modern Jónásaként küldetést csak így, istent káromolva vállalhatott, hiszen eljutott a megváltás földi, nagyon is törékeny - nagyon is veszélyes - fogalmához. Nem egyszerűen a józan ész számításai szerint, hanem mert belátta - egész megrendült létével kellett belátnia: nincs más kiút. Csak ez. Csak ami Hozzád is vezet. Subái Pál




Vissza