Suki kehely

Előszó

A nagyméretű mise kehely a bor azaz Krisztus vérének szertatásban használt edénye. Formája megegyezik a 15. századból ismert kelyhek típusával, de 27 cm-es magasságával és művészei kidolgozottságának szépségével messze felülmúlja kortársait. A templomi kelyhek felépítése három részből áll: talp, szár és kupa. A széles, 31 cm-es talp megvédi a teli kelyhet az eldőléstől. A szár közepére kerülő gomb (nodus) kényelmes fogást biztosít, míg az aranyozott kupa az átváltoztatandó bor méltó, tiszta helye.
A Suki-kehely nevét a készíttetőjéről, illetve arról az adományozó nemesről kapta, aki a pompás darabot a gyulafehérvári székesegyháznak ajándékozta. A kupakosár felső peremén ez a felirat olvasható latinul: E kelyhet Suki Benedek erdélyi nemes készítette és azt ennek a templomnak adományozta. A Suki család címerre a talpperemen fedezhető fel. Az adományozás évére - 1437 - az itt-ott rejtetten található zománc alatti felirattöredékek között bukkantak rá kutatók. A gyulafehérvári székesegyház 1531. évből fennmaradt írásos leltárában rögtön az első tételként említik. Fráter György bíboros-érsek segédpüspöke, Ilosvay István, aki korábban nagyváradi kanonok és kolozsmonostori apát is volt, menekíthette Nagyszombatba 1556-ban, más egyházi felszereléssel együtt. Ez a város adott otthont a török megszállás idején az esztergomi érseknek. Innentől kezdve kiemelt kincsként, már az esztergomi érsekség leltáraiban találkozunk vele. Vissza