Atlétaeszmény a görög művészetben

Előszó

Részlet a kötetből:

Kelet és az új, görög életeszmény

Volt az egykori müncheni Arndt-gyüjteményben egy kis metszett kő. A Krisztus előtti V. században készítette egy görög mester, aki a perzsa fejedelem udvarában dolgozott. A perzsa fejedelem látható rajta, tetőtől-talpig ünnepi díszbe öltözve, amint két marokra fogott lándzsáját egy ruhátlan görög harcosba döfi. Hanyag pihenőállásban olyan kimért, előkelő mozdulattal végzi ezt a hősi müveletet, hogy még koronája sem billen meg fején. A görög harcos testét ugyan lándzsa járja át, de nem esik össze. Bal lába mélyen becsukló térddel lábhegyre emelkedve magán viseli az egész test súlyát, jobb lábát levegőbe emelve, merészen előre nyújtja, mintha nem is a halál leskelődne rá, hanem a palaestrán gyakorlatozva, valami egyensúlymutatványt végezne a legkifogástalanabb testtartással.
Két világ kerül itt szembe egymással: Kelet és Nyugat1 A perzsa fejedelem keleti kényúr; zsarnoki uralkodásra született. Elvárja, hogy alattvalói istent megillető térdhajtással, proskynésisszel hódoljanak előtte. Tryphé, fényűző, elpuhult életmód veszi körül, kényes tagjai arannyal, drágakővel ékes ruha és lábbeli viseléséhez szoktak.2 Ellenfele, a görög harcos, nem a szolgai alázatossággal hódoló keleti alattvalók sorából került ki. Öntudatos görög állampolgár ő, a polis szabad szülötte. Gondolkozását nem köti gúzsba mindent lenyűgöző vallási kényszer és királyi hatalom. Lényétől távol áll a Kelet színpadias hatásvadászata, szertartásos kötöttsége. Vissza