A magyar dráma/Rajzolt 1956

Előszó

A magyarországi rádióadások 1956. október 23. és november 4. között drámaian számoltak be - napról napra, sőt, óráról órára követve az eseményeket - a történelmi jelentőségű felkelésről és annak brutális elfojtásáról: a szovjet csapatok bevonulásáról.
Az első adások Hegedűs András miniszterelnök és Gerő Ernő kommunista pártelnök szovjet-barát kormányának hivatalos álláspontját képviselték. Azonban hamarosan megjelentek az úgynevezett "szabad" rádióadók, melyek a felkelőkkel és - többnyire - a Hegedűs kormányát október 24-én felváltó Nagy Imre kormánnyal szimpatizáltak.
A szabad adások a magyar nép reményeinek és ideáljainak a többéves kommunista elnyomás utáni töretlen erejű feltámadását tükrözik. Nyilvánvalóvá teszik a magyar nép igényét az olyan alapvető jogokra mint a szabad választások, az emberhez méltó életszínvonal és saját ügyeinek külső beavatkozás nélküli rendezése.
A rövid időre elnyert szabadság napjaiban a rádióadók megrázó képet nyújtottak egy nemzetről, mely azt hitte, győzött a szabadság. A vöröscsillagot felváltja a kettős kereszt, újraszerveződnek a nem-kommunista pártok, kiszabadítják Mindszenty bíborost, keresztény szervezetek lépnek elő az illegalitásból, munkástanácsok alakulnak, a gyűlölt titkosrendőrséget saját földalatti fészkébe zárják, és megfosztják hatalmától.
Eközben a szovjetek színleg csapataik Magyarországról való kivonásáról tárgyalnak, a valóságban azonban újabb páncélos hadosztályaik vonulnak be az országba, és Nagy Imre kormányának megdöntésére készülnek. Kádár János, bár a Nagy Imre kormány tagjának számított, végig kitartott a szovjetek mellett, és a Nagy Imréét felváltó bábkormány miniszterelnöke lett.
A csapást november 4-én vasárnap reggelre időzítették. A szabad adók utolsó adásainak segítségével nyomon követhetjük ezeket a tragikus eseményeket, és láthatjuk, hogyan tűnt el egyik adó a másik után az éterből a szabad világhoz szóló végső, kétségbeesett segélykiáltással. Vissza