Paletta

Előszó

Ezt a kiállítást az az igény hozta létre, mely a művészetet kezdetei óta élteti és inspirálja: közönségéhez kíván szólani, s ez, itt és most, arra ad módot, hogy ötvenhárom művész egy-egy alkotásával jellemezve, festészetünknek azt az arculatát hozza közelebb a látogatóhoz, amelyik a művészetkedvelők szélesebb rétegeihez nem juthatott el. Fokozatosan szorult ki ugyanis a főváros nagy kiállítási helyiségeiből és a múzeumok, képtárak időszaki bemutatóiról, s ily módon a kortársművészeti összképből is, - jórészt az avantgard irányzatok térhódításától sürgetve.
Ez utóbbiak határozott programmal, és mint eddig is, hangadóként a Nyugat nemzetközileg elfogadott, művészettörténei jelentőségű stílusreceptjei szerint vették fel itthon elődjük, az Európai Iskola elszakadt fonalát,- míg a szóbanforgó festészet lépésről-lépésre, külföldi minták nélkül tört utat, a "szocreál" utáni évtizedes magunkraeszmélés során, egy önmagát kreáló, jelentős és újszerű itthoni piktúra felé, mintegy a saját keresve, egymástól merőben eltérő művészegyéniségek személyes stílusában.
E sokszínűség jegyében termett, gazdag festői világ megismertetésének egyik legeredményesebb módját maguk az alkotók, a művész és a közönség közötti újfajta, az eddiginél termékenyebb kapcsolat megteremtésében látják. E célból született meg, tíz esztendővel ezelőtt, egy jövendőbeli Kortásművészeti Képtár alapjául szolgáló Gyűjtemény terve - éppen a művészek egyikének, Tenk Lászlónak az agyában - eszerint a "képtár" -, az erre felkért művészek felajánlásaként, műveik egyikével e gyűjtemény magvát tartalmazza. Hogy egy ilyen példa, pénz és helyiség nélkül induló eszmei létesítmény a gyakorlatban is azonnal értőire és ajándékozóira talált az alkotók személyében, mutatja, mennyire nem volt semmiféle más mód ennek az ismételhetetlen, sok-sok forrásból feltörő kibontakozásnak a begyűjtésére, mely egyúttal az anyagában rejlő értékek útján e korszak műtörténeti-muzeológiai feldolgozásához is fontos támpontokat nyújthat.
A gyűjtemény arculatának kialakításakor a művészi érték egyetlen alapfeltételéül a minőség jelöltetett meg, ami a művészek szemében és szóhasználatában egyszerűen a jó piktúra jellemzője, s aminek értőjévé válthat az ösztönösen jó érzékkel tájékozódó laikus közönség is. Van ugyanis más területről merített példa a minőség felismerésére: ez, a növények és állatok "pedigréjéhez" hasonlóan, a fajta külső-belső jellemzőinek nemes összehangoltságában hordozza azt a fajsúlybeli többletet, mely az átlagtól megkülönbözteti. A gyakorlatban ezt ki-ki a néki "valamiért jobban tetsző" művek formai-tartalmi jellegében érzékeli először és leginkább, s ebből tanulhatja meg, hogyan lehet a többiben is meglátni a jó piktúra e fontos ismérvét.
A kiállított képek sokféleségének van egy másik ugyancsak látens közös vonása, az, ami nékünk természetes, a mit a külföldi - egy jelzővel kiegészítve - a művek megszólalásában magyarul európaiként érzékel. Nemzeti illetőségünk megjelölése, mint az európaiságunkon belüli milyenség, itt a hangszínt jelenti, vagy a kiállításon szereplő művészek vonatkozásában azt, hogy személyes mondanivalójuk a magas művészet európai szintjén, a magyar piktúra nyelvén, a magukteremtette stílus ízeivel szólal meg, - s hogy a nonfigurativitás helyett majdmindig az ábrázolás - művészien absztraháló - eszközével, ennek oka az, hogy ezek a művészek, magyar létükre, telve vannak tartalmas közölnivalójukkal, s ezt a képről leolvashatóvá kívánják tenni, a festészet és szépségesen beszédes irályával.
Ilyesfajta telítődést keres már vagy másfél évtizede a nyugati országok jónéhány galériája és műgyűjtői köre, s e piktorok formanyelvének mesterségi -művészi virtuozitása mellett, az emberül-szólás bensőséges hangja az, amiért néhányuk legjelentősebb alkotásait a külföldiek vásárolják meg, s nemcsak az egyszeri tetszés okából, de nemzetközi kvalitásukat is felismerve.
Amilyen fontos az, hogy e jeles művészek jóhírünket vigyék a világba, legalább annyira halaszthatatlan, hogy látásuk és festői kedélyük gazdagsága beleivódjék a hazai képzőművészet értő és pártfogó közönségének tudatába is, - ezúttal éppen a kiállítás képei nyomán. Vissza