Szabó Vladimir

Előszó

Részlet:
"Az országos képzőművészeti tárlatok látogatói számára - az évek során - egyre közelebbivé, ismertebbé válik Szabó Vladimir festményeinek meglepő világa, mely egyetlen más művészére sem emlékeztet. A nézőt mindenekelőtt látásmódjának eredetisége, festői fantáziájának szokatlansága ragadja meg. Néha másféle meglepetést is okoz életszemléletének meghökkentő nyíltságával, mintha így szólna hozzánk: "Látod, ha őszintén, természetesen, bátran és eredetien mernél gondolkodni, te is ilyesféleképpen láthatnád a dolgokat. Igen, ha minden konvenciótól megszabadulva, mindig, mindenről elölről kezdenéd a gondolkodást..."
Szabó Vladimir gyermekkorától az élet, az emberek megismerésének szenvedélyes vágya vezérelte. "Ne rajzolni tudjak, hanem tudjak: a világról elképzelésem legyen" - vallotta pályakezdésekor. Igénye a gnózisra, a megismerésre, a "megváltó világképre" - amely az ősei között található görögkatolikus papokból, főleg apa-ági nagyapjából plántálódott belé -, őt már ifjúkorától más irányba, a természettudományok felé terelte. Beiratkozott az orvosi egyetemre is, ahol leginkább az izomreakciók és idegimpulzusok jelenségei foglalkoztatták. Ma is úgy látja, hogy művészi ösztönössége a tudományos ismeretektől kapott bizonyítást és megerősítést - gondolkodásában, látásában ezek tették függetlenné mindenkitől. Rajzkészsége is korán kibontakozott, hiszen édesapja, id. Szabó Vladimir rajztanárként működött. Fiának már kezeügyében volt a rajzmesterség, amikor ráeszmélt, hogy a "művészetnek önmagában, csak önmagáért nincsen értelme, csak felsőbb értelme révén". E sorokat olvasva valamiféle filozofáló, allegorikusan példázó életműre gondolhatnánk. Ezzel szemben Szabó Vladimir érzéseinek, képzeletének sodra és hatalma akkora, hogy eltaszítja magától az okoskodást, s a maga teljességében tárja elénk a lemeztelenített életet." Vissza