Sürgősség a Neurológiában

Fülszöveg

Az elmúlt tíz évben a neurológiai diagnosztika többet fejlődött, mint az előtte lévő száz évben együttvéve. Ez a technikai haladásnak és az alapkutatások fejlődésének köszönhető. Kitisztult a tünettan, és ellenőrizhetővé vált minden diagnosztikai okfejtés. Az idegrendszeri működészavarok és a magasabb idegműködés jelenségei is mérhetőkké váltak, és ez közeledést hozott létre az organikus és funkcionális szemlélet között. Ugyanekkor a diagnosztikai biztonság egyre inkább elkülöníti egymástól a tevékeny neurológiát és az elsősorban megfigyelő módszerekkel dolgozó lélektant.
Ebben a füzetben a sürgősséggel kezelendő neurológiai betegségek összefoglalására vállalkoztam. Csak a fontosnak ítélt fejezeteket választottam ki, és gyakorlati szempontok alapján egyszerűsítettem a lényeges kérdéseket. A fontosság mint minden orvosi tárgyban a kórképek gyakorisága és következményeik alapján határozható meg. A sürgősségi neurológia tárgykörét a maradandó idegrendszeri károsodás veszélyével járó kórképek (cerebrovascularis és térfoglaló folyamatok, gyulladásos betegségek, a gerincvelő és a gyökök betegségei stb.) alkotják. A tünettan részletesebb tárgyalását az indokolta, hogy a sürgősség a tünetek alapján ismerhető fel. Az előzetes diagnózis felállításához nem kell speciális szakértelem, mert az idegrendszeri betegségekben a vezető tünetek szorosan összefüggnek a laesio helyével és gyakran annak okával. A gyakorló orvosok tapasztalják, hogy egyes kórképek - az észlelési idő alatt - előrehaladnak. Ezek a progresszív neurológiai betegségek, melyekben az időveszteség súlyos következményekkel járhat. Az orvosoknak a neurológiai kórképek prognózisának ismerete alapján tudniuk kell, hogy mennyi idő áll rendelkezésükre a kezelés megkezdéséig és a beteg megfelelő intézetbe küldéséig.
A neurológiai betegek intenzív kezelése nemcsak a krízisállapotok megoldását, hanem az idegszövet pusztulásának megelőzését is magába foglalja.
A sürgősséggel kezelendő neurológiai betegségek felismerésének szabályait egyszerűsítettem, abban a reményben, hogy a nem neurológus szakképzettségű orvosok közelebb kerüljenek az aktív ideggyógyászat tárgyához és szemléletéhez. Vissza