Ha annyira szeretjük egymást, miért nem vagyunk boldogok?

Fülszöveg

„Ma, a sok-sok önsegítő kézikönyv és önismereti csoportfoglalkozás korában már megtanultuk, milyen hatásos kommunikáció, hogyan kell egyezségre jutni. Megtanultuk, hogyan fejezzük ki igényeinket, miként " álljunk ki magunkért, hogyan viselkedjünk tisztességesen és ésszerűen egymással. Ezek fontos készségek, de megkockáztatnám: nem elegendőek. Mivel hiányzik az együttérzés, az elfogadás, a tolerancia, az elismerés - röviden: a szeretet.
Évtizedek óta nagy figyelmet szentelünk annak, hogy kapcsolatainkban megvalósuljon az egyenlőség, a tisztességes bánásmód, a jobb kommunikáció, s problémamegoldási eszközeink fejlesztésére törekszünk. Igaz ugyan, hogy nem minden egyes házasság működik ezek szerint az eszmények szerint, de az egyenlőség és az igazságosság követelménye általánosan elfogadottá vált.
Ezek fontos értékek, ám ha megmaradunk mellettük, azt kockáztatjuk, hogy kapcsolatainkat az átlagos, a „semmi különös" korlátai közé szorítjuk.
Mára az emberi törekvéseknek köszönhetően a spirituális tudatosság egyre nagyobb teret nyer magának, felismertük, hogy a szerelemhez nem elég a szenvedély és a jó kommunikáció - a társkapcsolat egy spirituális dimenziót is magában foglal.
A spirituális társkapcsolat nem egyszerűen a legutóbbi időkben oly nagyra becsült egyenlő és igazságos kapcsolat javított és bővített kiadása. A spirituális társkapcsolat minőségében tér el attól. Az az érzésem, hogy olvasóm olyan eszközöket és módszereket fog felfedezni a kapcsolati problémák megoldása terén, amelyekkel még sohasem próbálkozott. Itt most nem buzdítanék arra senkit, hogy üljön le a párjával, és beszélje meg vele közös dolgaikat. A spirituális problémamegoldó módszerek között a megbeszélés nem is szerepel. Nem kommunikációs kérdésről van szó, hanem arról, hogy ismerjük fel a szeretet mibenlétét, és alkalmazzuk a gyakorlatban. A szeretetet önmagunk iránt, a szeretetet a párunk iránt" Vissza