Előszó
Ötvenötödik évfolyamunk derekán - takarékossági okokból - ismét összevont lapszámmal jelentkezünk. A Kedves Olvasó a 2002. év 6-9. június-szeptemberi számaként egyszersmind ajándékot is kap: a romániai magyar képzőművészeti életnek a Művelődéshez kapcsolható egyfajta keresztmetszetét.
Az 1948 júliusában életre hívott havilap életének első négy évtizedében, amikor a diktatúra kesztyűsebb kézzel bánt a lapokkal, igyekezett a hagyományos műveltség számos értékét tudatosítva erősíteni olvasóiban a hitet, a kitartást, a magyar nyelv és kultúra vonzáskörében megtartani a romániai magyarságot, ugyanakkor kitekintést nyújtani a magyarországi, a Kárpát-medencei hasonló közművelődési irányzatokra.
1990-ben az elsők között tért magához a kábultságból, s 1991 májusa óta Bukarestből Kolozsvárra költözve, immár a cenzúra béklyóitól megszabadulva, fáradozik a romániai magyar civil társadalom újjászervezésén, közművelődési területeken túl, a hagyományos kulturális értékek tudatosításában is kiveszi a részét. A helytörténeti, művelődéstörténeti kutatások szorgalmazásával, az önszervező, önépítő közösségek példáját felmutatva egy olyan választási lehetőséget kínál, amely az erdélyinek nevezett szellemiség talaján állva próbál olvasóinak eligazítást adni, térben és időben tájékozódni, személyiségét fejleszteni, közösségi tudatában erősíteni, hogy ugyanakkor az ezredforduló küszöbén még hosszú távon gondolkodva is a magyarság kötelékeiben megmaradjon, sőt ha lehet, megújuljon az erdélyi magyarok közössége.
1992 óta 178 kiállítást is szerveztünk, Kolozsvárt elsősorban a Gy. Szabó Béla Galériával, a Reményik Sándor Galériával és a Kányafő Galériával közösen, de másutt és másokkal is együttműködve, sikerült ismert és kevésbé ismert alkotókat közelebb hozni a közönséghez. Kolozsváron kívül idehaza többek között Bánffyhunyadon, Baróton, Brassóban, Bukarestben, Csíkszeredában, Déván, Illyefalván, Ippon, Kémeren, Kovásznán, Krasznán, Lúgoson, Marosvásárhelyen, Nagybányán, Nagyenyeden, Nagykárolyban, Nagyszalontán, Pécskan, Sáromberkén, Sepsiszentgyörgyön, Szamosújváron, Szatmárnémetiben, Székelyudvarhelyen, Szilágybagoson, Szilágycsehben, Szilágynagyfaluban, Szilágysomlyón, Sztánán, Temesváron, Torockón, Tusnádon, Zilahon, Zoványon, Zsobokon; Magyarországon pedig Budapesten, Egerben, Hatvanban, Körmenden, Miskolcon, Nyírbátorban, Pécsett, Salgótarjánban és Százhalombattán; Németországban Münchenben, Kastlban és Frankfurtban is népszerűsítettük értékeinket.
A legeldugottabb helyekre is, ahová olvasótalálkozóink rendjén eljutunk, igyekszünk legalább egy kis ízelítőt adni 15-20 grafikával, fényképpel, tematikus összeállításainkkal, eredeti anyaggal vagy legalább igényes másolatokkal abból a mérhetetlen kincsből, amit reánk hagytak elődeink, vagy ma is alkotnak jeles képzőművészeink.
Népszerűségi listavezető Gy. Szabó Béla, akinek nemcsak metszeteit, de pasztelljeit, sőt eladdig teljesen ismeretlen olajfestményeit is bemutattuk. Természetesen ő az emberek tudatában továbbra is a fametszés nagymestereként marad igazán közismert. Több ezren nézték meg a Jelenések könyvéből készült sorozatát,vagy a hagyaték gondozójának, Ferenczy Miklósnak a jóvoltából az egész életműből válogatott anyagot 26 településen mutattunk be Aradtól Zsibóig. Az országhatáron túl is eljutottak a metszetek Gy. Szabó Béla szanki gyűjteményéből.
Vissza 
